Chapter five

Itt a következő rész!Nem lett meg a 3 komment,de meghoztam és köszönöm a plusz egy feliratkozót!:) Jó olvasást!

A parkból elindultunk haza,s az ajtóban megállva beszélgettünk még kicsit,majd mind a ketten elvonultunk.

Reggel kaptam egy SMS-t Codytól.

"Jó reggelt!Ha ma ráérsz gondoltam átmehetnék hozzátok,persze ha a szüleidnek sincs ellenére!"

Miután magamhoz tértem elküldtem neki a választ.

"Neked is jó reggelt!Nyugodtan gyere át,már várlak!:)"

Jött is a válasz.

"Rendben,egy óra múlva ott vagyok.:)"

Gyors felöltöztem,elvégeztem reggeli rutinjaimat,majd lementem reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntem a lentieknek.
-Jó reggelt kicsim!-kortyolt bele apa a kávéjába és olvasta tovább az újságot.
-Neked is kicsim!-mondta anya.
-Anya!Nem baj,ha ma átjön az egyik ismerősöm?-kérdeztem.
-Nem,nyugodtan átjöhet,úgy sem leszünk itthon,mert mennünk kell apáddal dolgozni.
-Rendben!Köszönöm!-haraptam bele a kezemben lévő almába. 
Alig,hogy anyáék elmentek a munkába,Cody meg is érkezett,beinvitáltam a nappaliba és leültünk beszélgetni.
-Mekkora házatok van.-nevette el magát.
-Kicsi.-nevettem el én is magam.
-A szüleid?-kérdezte.
-Nemrég mentek el dolgozni,és elég későn jönnek haza.Nick,az öcsém ő pedig fent van a szobájában.
-Este lenne kedved átjönni vacsorára?Be szeretnélek mutatni a szüleimnek.
-Hmm..lássuk csak-kezdtem el gondolkozni-Pont ráérek,szóval 7-re gyere értem.
Erre ő bólintott egyet és elnevette magát.

~ Este ~

Épp most érkeztünk meg Codyékhoz,ő mondta,hogy mekkora a házunk,hát elnézve az övéké sem sokkal kisebb,persze én nem szoktam dicsekedni azzal,hogy mennyi pénzünk van meg mekkora házunk,azért szeressenek aki vagyok,nem pedig azért,mert van pénzem.
-Anya,apa gyertek!-szólt a szüleinek.
-Jó estét!-mondtam.
-Anya,Apa ő itt Elizabeth Brook Wilson.Brook ők itt a szüleim Mr. és Mrs.Simpson.
-Nagyon örvendek!-mondtam barátom szüleinek.
-Szintén örülünk!Nyugodtan tegezz bennünket!-mondta Mrs.Simpson(Angie).
-Gyere,üljünk le az asztalhoz.-mondta Cody,majd udvariasan kihúzta nekem a széket.
-Gyerekek asztalhoz,kész a vacsora!-kiabált fel a többieknek Mr.Simpson(Brad)?
Nem is tudtam,hogy vannak testvérei Codynak,de se baj,most meg fogom őket ismerni.
A lépcsőn egy kb. 15 éves lány és egy kb. 10-11 éves fiú jött le.
Meg voltam lepődve,nem említette,hogy van testvére,de az,hogy majdnem velem egy idős a lány,azt pedig végképp nem tudtam.

Angie nagyon finomat főzött,alig bírtam betelni vele,s miután egészen jól laktam a desszertet sajnos már nem bírtam elfogyasztani.
-És mióta vagytok együtt?-kérdezte Brad.
-Még csak pár napja,szóval elég friss a dolog!-válaszoltam.
-Hurrá!Felmehetek a szobámba?-kérdezte a lány,akit azt hiszem Allinek hívnak.
-Menj!-válaszolta Angie lányának.
Nem akarok bunkó lenni,hogy elsőre ítélkezek,de ez a lány elég fura és bunkó is,egyáltalán nem szimpatikus,hátha később majd kijövünk egymással.

~ One year later ~

Egy évvel később még mindig boldoggá tud tenni,igen még mindig együtt vagyunk,a suli miatt sem ment tönkre a kapcsolatunk,sem pedig más miatt.
A vacsora estélyén elhatároztam,hogy én is bemutatom őt a szüleimnek,mint újdonsült barátomat,apa eleinte kicsit neheztelt rám,nem tudta elfogadni,hogy nem leszek örökké kisgyerek,el kellett fogadnia,hogy felnőttem,nehezen,de ment neki.
Így már szerencsére elfogadta azt,hogy együtt vagyunk és azt hiszem az elején nem kedvelte,de mára teljesen megszerette Codyt.
Én is változtattam a hozzáállásomon,nyitottam barátom testvérei felé és azóta teljesen megkedveltük egymást mind Tommal,mind pedig Allievel.
Egy év telt el mióta együtt vagyunk,s az egy éves évfordulónkra kaptam tőle egy hatalmas ajándékot,egy hét nyaralást azon a bizonyos parton és azon a helyen,ahol "megismerkedtünk",ennek nagyon örültem és amikor elmondta,hogy hova is megyünk,szóhoz sem jutottam,csak megöleltem.

Love my boyfriend

Itt ülünk a tengerparton,beszélgetünk,epret eszünk csokiba mártva,képeket csinálunk és teljesen boldognak érzem magam,nem gondolok semmire,csak kettőnkre és az itt eltöltött szép és boldog percekre,teljes mértékbe biztos vagyok benne,hogy ez a nap emlékezetes lesz számunkra.-a többi is nem csak ez-

#my love

#Kiss

Még pár kép,csók az óceán parton stb...tökéletes egy nap.
Este is úgy gondoltunk sétálunk egyet a parton,találkoztunk egy kedves hölggyel akit megkértünk készítsen rólunk mobilommal egy képet,ami sikeresen elkészült.

Majd,leterítettük a plédet és csodáltuk az sötét ám csillagokkal tele égboltot.
Később ismerős hangra lettem figyelmes,ám a sötét miatt nem láttam a felénk sétáló embereket,csak alakjukat és azt,hogy csókolóznak,ezért nem zavartattam tovább magam visszafeküdtem a plédre és folytattam előzőleg elkezdett tevékenységünket.

Egyre hangosabban lehetett hallani,nevetésüket és beszédüket is,így még ismerősebb volt a hang.
-Nocsak,nocsak Elizabeth Wilsonhoz van szerencsém?-kérdezte egy srác,akinek nem tudtam kivenni arcát a sötét miatt.
-Igen,én vagyok.És te ki vagy?-kérdeztem vissza.
-Ó,hát nem is emlékszel már rám?Az exedre?Hmm.. ez elég szomorú.-válaszolt.
-Mit akarsz?Menj el,hagyj békén minket!
-Ilyen hamar sikerült túllépned?
-És,ha igen akkor sincs hozzá semmi közöd!Cody kérlek menjünk!-álltam fel a plédről.
-Hova siettek?Be sem mutatsz a barátodnak?-kérdezte.
-Nem!Kérlek menjünk!-mondtam ismét Codynak.
Végre elindultunk vissza a szállodába,ahol megszálltunk.
Felértünk a szobába,lefürödtünk,majd bebújtunk a puha takaró alá,de nem tudtam aludni,s ahogy észre vettem Cody sem.
-Mi a baj?-kérdeztem barátomat.
-Semmi.-mosolygott,majd homlokon puszilt.
Tudtam,hogy érdekli ki is volt az a srác a parton,eléggé nehezemre esett róla beszélni,de erőt vettem magamon és belekezdtem.
-Cody,ő Justin volt,a volt barátom és első szerelmem,de hidd el már egyáltalán nem érdekel mi van vele,kivel van,hol jár!Teszek rá,már régen túltettem magam rajta!Itt vagy nekem te és ez a legfontosabb nekem!
-Jó,jó!Nem kell mentegetőznöd,megértem és tudom,hogy soha sem hazudnál nekem!-mondta és teljes mértékben igaza volt.
Bár már elég rég óta nem láttam és nem beszéltem Justinnal,talán lehet,hogy még mélyen ott bent,a szívem egyik kis apró sarkában még mindig szeretem?
Nem ez teljes képtelenség,Brook megint hülye vagy,itt van Cody,szeret,hűséges,mindenben támogat,soha nem hazudott és nem bántott,ellenben Justin:az sem érdekelte,hogy eljöttél,nem is szeretett igazán,tett arra,hogy mit érzel,mire van szükséged egyszóval ő egy hatalmas nagy görény!
Alig látok már valamit,nagyon álmos vagyok,barátom mellkasára helyeztem fejem,ő átkarolt és így tértünk nyugovóra.

Ez lett volna a következő rész,remélem tetszik.Az előző részhez nem lett meg a 3 komment,de volt mellette egy pipa,így  úgy gondoltam hozom a következőt!A következő rész ugyan úgy 3 komment után fogom hozni.:)