Chapter seven

Meghoztam a következő részt,remélem tetszik.Jó olvasást!

-Nem,nincs semmi,csak tudod Justin.Folyton megjelenik a barát nőjével és nem hagy békén,nem is ez idegesít igazán,hanem az,hogy az egész nyaraláson is folyamatosan követtek,ott ettek ahol mi,ott sétáltak ahol mi stb...
-Oh kicsim,nem gondolod,kicsit eltúlzod a dolgokat és a kis ügyből nagyot csinálsz?Meg,ha így is van,nem gondolod,hogy a féltékenység miatt teszi mindezt?-mondta anya.
-Ugyan már,én nem vagyok féltékeny arra a csajra,itt van nekem Cody és nem is kell más,főleg nem Ő!
-Nem,én arra gondoltam,hogy esetleg lehet pont Justin az,aki féltékeny Codyra!Erre nem gondoltál?
-Anya,ugyan már,Cody is énekel és kevesebben mint Justint,de ismerik erre lenne féltékeny?Justin "sikeresebb" mint Cody.-formáltam idéző jelet ujjaimmal.
-Látom még mindig nem érted,arra célzok,lehet arra féltékeny,hogy te nem az ő barát nője vagy,ha nem Codyé.
-Ez hülyeség,de tényleg leszállhatna rólunk.
Lehet,tényleg igaza van anyának és arra féltékeny,hogy nem vagyok az övé,hogy más csókol,más ér hozzám,de akkor,amikor együtt voltunk,miért tette azt velem amit?(!)
Ész:Te teljesen megbolondultál,te Codyt szereted,ő a tied,Justin pedig nem kell,töröld ki a fejedből azt a nevet,hogy Justin Bieber.
Szív:Ne hallgass az eszedre,várj csak,gondolj arra a bizonyos névre.Érzed már?A pillangókat a hasadban,azt,ha meghallod a nevét,rágondolsz vagy csak látod,észre veszed a heves szívverést?Te még mindig őt szereted,az első szerelem soha sem múlik el!
Teljesen összezavart ez a szív-ész játék,inkább bementem,s lefeküdtem pihenni.
Pár nappal később épp az egyik parkban sétáltam Codyval,amikor Justin és a szőke plázacica barát nője jöttek velünk szembe.
-Sziasztok!-köszönt J.
-Sziasztok.-forgattam meg szemeimet.
-Hogy van a szerelmes pár?
-Nincs hozzá sok közöd!-válaszoltam flegmán.
-Mit szólnátok,ha elmennénk este egy dupla randira?
-Most ezt komolyan mondod?-kérdeztem Justint.
-Teljesen komolyan gondoltam!Este 8-kor itt találkozunk,majd innen megyünk tovább.Legyetek itt.
Miután elmentek,csak szemeimet forgatva annyit mondtam Codynak,hogy ehhez az egészhez sem kedvem,sem pedig humorom nincs,ő pedig majdnem hogy támogatta is a randi ötletet,amitől persze teljesen ki voltam akadva.
Haza mentünk,meg ebédeltünk,majd egy kis pihenő,s készülhettünk is az estére.
Nem akartam túl öltözni,de azt sem,hogy úgy nézzek ki,mint aki futni indul,így erre a ruhára esett a választásom.

Elkészültünk mind a ketten,majd itt volt az ideje annak,hogy el induljunk a parkba,ahogy meg lett beszélve.
Pár perccel 8 után érkeztünk meg a parkhoz,s hát a szíves fogadtatás most sem maradhatott el.
-Ideje volt már,mehetünk?-"üdvözölt" Justin.
-Nektek is szép estét.Hova akartok menni?-kérdeztem.
-Van a közelbe egy kínai étterem,jó lesz?-kérdezte J.
-Jaj cica,tudod,hogy nem szeretem sem a nyers halat,sem a sültet,a tengeri herkentyűktől meg rosszul vagyok!-nyávogott Victoria.
-Pizza?-szólalt meg Cody.
-Mehetünk!-válaszoltam.
-De édes,attól meg elhízok,nem mehetnénk máshova?-nyavalygott ismét.
Én csak megforgattam szemeimet,majd egy jót nevettem halkan.
-Majd rendelünk neked valami salátát,vagy nem eszünk.-válaszolta J.
-Na indulhatunk végre?-forgattam meg szemeimet.
Végre elindultunk,mi sétáltunk elöl a másik kettő meg hátul.
Egészen 5 percen keresztül,míg oda nem értünk a pizzériához,csak azt hallottuk,hogy hátunk mögött Victoria nyávog,ő nem akar ide jönni,ő nem akarja ezt,nem akarja azt,már teljesen kikészített.
-Nem hagynád már abba ezt a nyávogást?-ordítottam rá,amin mindenki meglepődött.
-Mit szólsz bele,hogy én mit csinálok?-válaszolt egész normálisan.
-Pff...-visszafordultam,s már a pizzéria ajtajával találtam szembe magam.
Cody kinyitotta nekem az ajtót,előre engedett,majd pofátlanul Victoria előtt szépen besétált utánam.
Udvariasan kihúzta a széket nekem,leült velem szembe.
Justin,Codyval ellentétben nem volt egyáltalán udvarias Victoriával,amin mit ne mondjak,egyáltalán nem voltam meglepődve.

Jó étvággyal elfogyasztottuk a pizzát,ez kevésbé volt elmondható a másik párosról.
-Megbocsájtotok egy percre,ki kell mennem a mosdóba!(?)-kérdeztem,majd kimentem.
-Persze,menj csak.-válaszolták.
Elindultam,majd mielőtt beléptem volna az ajtón,valaki elkapta a derekamat,azt hittem Cody szórakozik velem,de amikor megfordultam,rájöttem mégsem ő van ott,hanem teljesen más valaki.
-Te meg mit csinálsz?
-Ne mond,hogy nem akarod.-válaszolt.
Magához húzott,nekinyomott a paraván mögött lévő falnak és folytatta tevékenységét. 

  

Persze sejthetitek,hogy a mosdóba való kimenetelből semmi sem lett,vagyis miután abba hagytuk,bementem a tükörhöz megigazítani elkenődött rúzsomat,Justin viszont vissza ment a többiekhez rúzs foltosan.

Lassan én is vissza sétáltam a többiekhez,feltűnően nagy mosollyal az arcomon,szerencsére nem vette senki észre Justinon kívül.

-Mi ez nagy öröm?Szabad megtudnunk?-jelent meg kacér mosoly az arcán.

-Semmi különös,csak jól érzem magam,ennyi.

-Neked mitől rúzsos a szád?-kérdezte V J-től.

-Nekem nem is rúzsos a szám,mitől lenne olyan?

-Biztos te voltál az te ribanc,biztos a mosdóba is azért mentetek ki,hogy együtt lehessetek.

-Tudod édes,mindenki magából indul ki,azért mert van pár dolog ami közös bennünk,a szüleink jó módúak stb..,csak tudod veled ellentétbe az enyémek foglalkoznak velem,és ha akarok valamit azért küzdenem kell,s nem teszik elém.Tudom,hogy veled nem törődnek és ez így jön ki rajtad,de azért még nem kéne engem hozzád hasonlítani.Na puszi.-felkaptam a táskámat,majd villámgyorsan ott hagytam az éttermet.

Cody is felállt az asztaltól,de kicsit később ért utol,mivel én eléggé siettem.

Nem tudom elhinni,amikor boldog vagyok végre,neki pont akkor kell újra belépni az életembe,s ha ez a boldogság nem teljes és még mindig oda vagyok érte,ez sem Victoriaval,sem pedig Codyval szemben nem fair.

Ez lett volna a következő rész,remélem tetszett nektek,a kommenteket várom/vagy a +1.Nagyon örülök,hogy már ennyi a megtekintés és ennyi feliratkozó van! <3

Chapter six

Ezt a zenét,nem a szövege miatt párosítom a részhez!.:https://www.youtube.com/watch?v=kffacxfA7G4 


Reggel,amikor felkeltem,a reggeli már az ágyban várt rám,hogy elfogyasszam.
Cody a fürdőből sétált kifele,leült mellém az ágyra,s együtt fogyasztottuk el az ételt.
Ajkaink csókban forrtak össze,miközben mobilom az éjjeli szekrényen "arccal" lefele rezgett,jelezve,hogy valaki hív,mit sem törődve vele,otthagytam és nem figyeltem rá.

Csatánkat abba hagyva,felöltöztünk és elmentünk szétnézni a városba.
Csodálatos volt,mindenhol pálmafák borították be az utcákat,a rengetek bevásárlóközpont.
Miután vége lett a pár órás városnézésnek,fektam fürdőruhámat és lementünk a partra fürdeni egy kicsit.
Nem volt túl hideg a víz,de meleg sem,inkább pont kellemes volt.
Eleget áztattuk a bőrünket a vízben,így kimentünk a partra pihenni,de ott sem volt nyugtunk.

 

-Hmm..nem csak az újdonsült szerelmes párral van szerencsém találkozni ISMÉT?-hangsúlyozta az ismét szót.

-Tegnap nem meg lett mondva,hogy kopj le haver?!-válaszolta Cody.

-Nekem is van jogom itt lenni,úgy ahogy nektek is.És látni akartam Brookot!

-Nincs semmi közöd hozzá,hogy mi van vele.

-Igen,nincs semmi közöd hozzám,se máshoz!-szóltam közbe én is.

-Igen is van közöm,hisz a volt csajom vagy cica!-nevette el magát J.

Elkaptam Cody csuklóját és magam után kezdtem el húzni,hogy végre elmenjünk innen.

Egyszerűen azt érzem,hogy teljes mértékben eltaszít magától és nem birok egy légtérben lenni,a másik részem pedig teljes mértékben beleremeg ha meglátja,de ilyen nincs vagy szeret,vagy békén hagy örökre.

"Szeretett",de végül eldobott magától,mint valami elhasznált ruhát,amit a kukába dob,ezért is vagyok most Codyval.

Visszamentünk a szállodába,vettem egy nyugtató fürdőt,ami sikeresen hatott is,majd emlékeztem a reggel kapott hívásra,amit azóta sem néztem meg.

Csak egy telefon szám volt a kijelzőn,de nincs benne a listámba,egész este azon járt az eszem,hogy kié i lehet az a szám,de nem jutottam semmire.

Amikor Cody már javában az igazak álmát aludta,én pedig telefonomat nyomkodtam,kaptam egy SMS-t.

Feladó:Ismeretlen 

"You know you love me, I know you care
Just shout whenever, and I'll be there
You are my love, you are my heart
And we will never ever ever be apart..."

Nem tudom mit akart ezzel mondani az illető,de azt hiszem kezdek rájönni,ki is ő valójában.

Válaszoltam az SMS-re.

Feladó:Brook

Fog már fel,túl vagyok rajtad!Érted?Hagyj békén engem,lépj ki az életemből,foglalkozz a jelenlegi barát nőddel!

Feladó:Ismeretlen(Justin)

Ezt még meg fogod bánni,hogy így viselkedsz velem,cica tudom,hogy még mindig szeretsz. 

Már olyan szinten felidegesítettem magam,hogy végképp nem tudtam álomra hajtani a fejemet.

Reggelig csak forgolódtam az ágyba,majd meghoztam egy döntést.

-Szia kicsim.-mosolygott rám Cody.

-Szia,jól aludtál?

-Igen,de látom te nem aludtál sokat.

-Igen,egyáltalán nem aludtam,de szeretnék kérni valamit!

-Persze,mondd csak.-nézett rám kérdően.

-Szeretném,ha haza mennénk,én már nem bírom elviselni azt,hogy minden nap látnom kell és mindig beszólogat,meg mindenhol ott van ahol mi és már idegesít.-fakadtam ki.

-Persze meg értem,igazából már engem is idegesített,hogy mindig ott van ahol mi.

Összepakoltuk a cuccainkat,majd a reptérre igyekeztünk,felszálltunk a gépre,s a repülőn végre kibírtam aludni magam.

Hazaértünk,anyáék nagy örömmel fogadtak bennünket,még Nick is,amin azért nem kicsit voltam meglepődve,pedig nem voltunk sokáig,csak épp egy hetet.

Kiültünk a teraszra,épp a bögrémből kortyolgatom a teámat,amit anya készített és hallottam,hogy csöngettek,jött a postás,hozta a számlákat meg a szokásos dolgokat.

-Köszönöm Dave,további jó napot!-köszöntem el a postástól.

S mielőtt végleg befele vettem volna az irányt,még hátra fordultam és megláttam őt,ahogy a kocsijával furikázza a barátnőjét,rámnézett,kacsintott,majd tovább hajtott. 

Én is úgy próbáltam tenni,mint ha mi sem történt volna,de sajnos nem jött össze.

-Kicsim jól vagy,van valami baj?-kérdezte aggódóan anya.

-Nem,nincs semmi,csak tudod Justin....

Ez lett volna a következő rész,elég rövid lett,de ez a miatt van,hogy a következő résztől megpróbálom kicsit felpörgetni az események,hogy izgalmasabb legyen és persze hosszabb is,remélem azért tetszett nektek!

Úgy vettem észre,hogy a bejegyzések megtekintésének száma elég jó,de viszont alig érkezik komi.:(

Szeretném,ha ehhez a részhez össze jönne legalább 3 tőletek kapott komment,mert amíg nem lesz meg,nem biztos,hogy hozok részt. 

Chapter five

Itt a következő rész!Nem lett meg a 3 komment,de meghoztam és köszönöm a plusz egy feliratkozót!:) Jó olvasást!

A parkból elindultunk haza,s az ajtóban megállva beszélgettünk még kicsit,majd mind a ketten elvonultunk.

Reggel kaptam egy SMS-t Codytól.

"Jó reggelt!Ha ma ráérsz gondoltam átmehetnék hozzátok,persze ha a szüleidnek sincs ellenére!"

Miután magamhoz tértem elküldtem neki a választ.

"Neked is jó reggelt!Nyugodtan gyere át,már várlak!:)"

Jött is a válasz.

"Rendben,egy óra múlva ott vagyok.:)"

Gyors felöltöztem,elvégeztem reggeli rutinjaimat,majd lementem reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntem a lentieknek.
-Jó reggelt kicsim!-kortyolt bele apa a kávéjába és olvasta tovább az újságot.
-Neked is kicsim!-mondta anya.
-Anya!Nem baj,ha ma átjön az egyik ismerősöm?-kérdeztem.
-Nem,nyugodtan átjöhet,úgy sem leszünk itthon,mert mennünk kell apáddal dolgozni.
-Rendben!Köszönöm!-haraptam bele a kezemben lévő almába. 
Alig,hogy anyáék elmentek a munkába,Cody meg is érkezett,beinvitáltam a nappaliba és leültünk beszélgetni.
-Mekkora házatok van.-nevette el magát.
-Kicsi.-nevettem el én is magam.
-A szüleid?-kérdezte.
-Nemrég mentek el dolgozni,és elég későn jönnek haza.Nick,az öcsém ő pedig fent van a szobájában.
-Este lenne kedved átjönni vacsorára?Be szeretnélek mutatni a szüleimnek.
-Hmm..lássuk csak-kezdtem el gondolkozni-Pont ráérek,szóval 7-re gyere értem.
Erre ő bólintott egyet és elnevette magát.

~ Este ~

Épp most érkeztünk meg Codyékhoz,ő mondta,hogy mekkora a házunk,hát elnézve az övéké sem sokkal kisebb,persze én nem szoktam dicsekedni azzal,hogy mennyi pénzünk van meg mekkora házunk,azért szeressenek aki vagyok,nem pedig azért,mert van pénzem.
-Anya,apa gyertek!-szólt a szüleinek.
-Jó estét!-mondtam.
-Anya,Apa ő itt Elizabeth Brook Wilson.Brook ők itt a szüleim Mr. és Mrs.Simpson.
-Nagyon örvendek!-mondtam barátom szüleinek.
-Szintén örülünk!Nyugodtan tegezz bennünket!-mondta Mrs.Simpson(Angie).
-Gyere,üljünk le az asztalhoz.-mondta Cody,majd udvariasan kihúzta nekem a széket.
-Gyerekek asztalhoz,kész a vacsora!-kiabált fel a többieknek Mr.Simpson(Brad)?
Nem is tudtam,hogy vannak testvérei Codynak,de se baj,most meg fogom őket ismerni.
A lépcsőn egy kb. 15 éves lány és egy kb. 10-11 éves fiú jött le.
Meg voltam lepődve,nem említette,hogy van testvére,de az,hogy majdnem velem egy idős a lány,azt pedig végképp nem tudtam.

Angie nagyon finomat főzött,alig bírtam betelni vele,s miután egészen jól laktam a desszertet sajnos már nem bírtam elfogyasztani.
-És mióta vagytok együtt?-kérdezte Brad.
-Még csak pár napja,szóval elég friss a dolog!-válaszoltam.
-Hurrá!Felmehetek a szobámba?-kérdezte a lány,akit azt hiszem Allinek hívnak.
-Menj!-válaszolta Angie lányának.
Nem akarok bunkó lenni,hogy elsőre ítélkezek,de ez a lány elég fura és bunkó is,egyáltalán nem szimpatikus,hátha később majd kijövünk egymással.

~ One year later ~

Egy évvel később még mindig boldoggá tud tenni,igen még mindig együtt vagyunk,a suli miatt sem ment tönkre a kapcsolatunk,sem pedig más miatt.
A vacsora estélyén elhatároztam,hogy én is bemutatom őt a szüleimnek,mint újdonsült barátomat,apa eleinte kicsit neheztelt rám,nem tudta elfogadni,hogy nem leszek örökké kisgyerek,el kellett fogadnia,hogy felnőttem,nehezen,de ment neki.
Így már szerencsére elfogadta azt,hogy együtt vagyunk és azt hiszem az elején nem kedvelte,de mára teljesen megszerette Codyt.
Én is változtattam a hozzáállásomon,nyitottam barátom testvérei felé és azóta teljesen megkedveltük egymást mind Tommal,mind pedig Allievel.
Egy év telt el mióta együtt vagyunk,s az egy éves évfordulónkra kaptam tőle egy hatalmas ajándékot,egy hét nyaralást azon a bizonyos parton és azon a helyen,ahol "megismerkedtünk",ennek nagyon örültem és amikor elmondta,hogy hova is megyünk,szóhoz sem jutottam,csak megöleltem.

Love my boyfriend

Itt ülünk a tengerparton,beszélgetünk,epret eszünk csokiba mártva,képeket csinálunk és teljesen boldognak érzem magam,nem gondolok semmire,csak kettőnkre és az itt eltöltött szép és boldog percekre,teljes mértékbe biztos vagyok benne,hogy ez a nap emlékezetes lesz számunkra.-a többi is nem csak ez-

#my love

#Kiss

Még pár kép,csók az óceán parton stb...tökéletes egy nap.
Este is úgy gondoltunk sétálunk egyet a parton,találkoztunk egy kedves hölggyel akit megkértünk készítsen rólunk mobilommal egy képet,ami sikeresen elkészült.

Majd,leterítettük a plédet és csodáltuk az sötét ám csillagokkal tele égboltot.
Később ismerős hangra lettem figyelmes,ám a sötét miatt nem láttam a felénk sétáló embereket,csak alakjukat és azt,hogy csókolóznak,ezért nem zavartattam tovább magam visszafeküdtem a plédre és folytattam előzőleg elkezdett tevékenységünket.

Egyre hangosabban lehetett hallani,nevetésüket és beszédüket is,így még ismerősebb volt a hang.
-Nocsak,nocsak Elizabeth Wilsonhoz van szerencsém?-kérdezte egy srác,akinek nem tudtam kivenni arcát a sötét miatt.
-Igen,én vagyok.És te ki vagy?-kérdeztem vissza.
-Ó,hát nem is emlékszel már rám?Az exedre?Hmm.. ez elég szomorú.-válaszolt.
-Mit akarsz?Menj el,hagyj békén minket!
-Ilyen hamar sikerült túllépned?
-És,ha igen akkor sincs hozzá semmi közöd!Cody kérlek menjünk!-álltam fel a plédről.
-Hova siettek?Be sem mutatsz a barátodnak?-kérdezte.
-Nem!Kérlek menjünk!-mondtam ismét Codynak.
Végre elindultunk vissza a szállodába,ahol megszálltunk.
Felértünk a szobába,lefürödtünk,majd bebújtunk a puha takaró alá,de nem tudtam aludni,s ahogy észre vettem Cody sem.
-Mi a baj?-kérdeztem barátomat.
-Semmi.-mosolygott,majd homlokon puszilt.
Tudtam,hogy érdekli ki is volt az a srác a parton,eléggé nehezemre esett róla beszélni,de erőt vettem magamon és belekezdtem.
-Cody,ő Justin volt,a volt barátom és első szerelmem,de hidd el már egyáltalán nem érdekel mi van vele,kivel van,hol jár!Teszek rá,már régen túltettem magam rajta!Itt vagy nekem te és ez a legfontosabb nekem!
-Jó,jó!Nem kell mentegetőznöd,megértem és tudom,hogy soha sem hazudnál nekem!-mondta és teljes mértékben igaza volt.
Bár már elég rég óta nem láttam és nem beszéltem Justinnal,talán lehet,hogy még mélyen ott bent,a szívem egyik kis apró sarkában még mindig szeretem?
Nem ez teljes képtelenség,Brook megint hülye vagy,itt van Cody,szeret,hűséges,mindenben támogat,soha nem hazudott és nem bántott,ellenben Justin:az sem érdekelte,hogy eljöttél,nem is szeretett igazán,tett arra,hogy mit érzel,mire van szükséged egyszóval ő egy hatalmas nagy görény!
Alig látok már valamit,nagyon álmos vagyok,barátom mellkasára helyeztem fejem,ő átkarolt és így tértünk nyugovóra.

Ez lett volna a következő rész,remélem tetszik.Az előző részhez nem lett meg a 3 komment,de volt mellette egy pipa,így  úgy gondoltam hozom a következőt!A következő rész ugyan úgy 3 komment után fogom hozni.:)

Chapter four

Meghoztam a következő részt,most nem szeretném húzni az időt ezért csak annyit mondok,hogy jó olvasást kívánok hozzá! :)

S az az ismerős hang nem is akárkitől származott ...Cody volt az,aki nevemen szólogatott.
Szememet egyből kinyitottam és rámosolyogtam,de ő mit keres itt?
*Ó,de hülye vagy!-súgta az a bizonyos belső hang*
-Jól vagy,nem esett bajod?-kérdezte aggódva,de az édes mosoly ott rejtőzött szája szélén.
-Igen jól vagyok!-ültem fel lassan a homokban.
Felém nyújtotta kezét,majd felhúzott és csak álltunk egymással szemben,mélyen a másik szemét bámulva.

"Bolondos játékunkból" Nick szakított ki.
-Jössz vissza a szállodába?Kajás vagyok menjünk már!-mondta Nick.
-Jó,menj előre mindjárt megyek!
-Biztos jól vagy?-kérdezte Cody.
-Persze,teljes mértékben!Semmi bajom.-küldtem felé egy bíztató mosolyt. 
-Van kedved később találkozni?-mosolygott.
-Este 7-kor ugyan itt?
-Itt leszek!Most menj,már biztos várnak a szüleid.
-Szia,akkor este itt!-köszöntünk el egymástól.

~ Este ~ 

-Anya,lemegyek a partra!
-Még is minek?Mindjárt sötétedik,mit csinálsz még ott?-aggodalmaskodott.
-Anyaa!Találkozóm van,légyszíves had menjek el.-könyörögtem.
-Rendben,de időben gyere vissza,mert nem akarom utánad küldeni apádat!
-Ahh,rendben!-forgattam meg szemeimet,majd homlokon pusziltam anyut.
Bementem a szobámba elkezdtem  készülődni,lefürödtem,felvettem egy ruhát,de most nem sminkeltem.

Lementem a partra,vártam pár percet és Cody is megérkezett egy szál vörös rózsával a kezében.
-Régóta vársz?
-Nem,csak 2-3 perccel ezelőtt érkeztem.
-Mmm..tessék ezt neked hoztam.-nyújtotta át a virágot egy puszi kíséretében. 
-Köszönöm,nagyon szép,de nem kellett volna.-mosolyogtam a fiúra.

Leterítettünk egy kockás plédet és leültünk beszélgettünk,Cody egy kicsit megnevettetett.
Hosszasan elbeszélgettünk a nyaralásról meg persze pár alap dologról,amit még nem tudtunk egymásról.
Lefeküdtünk a plédre és belekezdtünk az ég kémlelésébe,figyeltük a csillagokat,a repülőknek a villódzó fényét és közben hallgattuk az óceán morajlását.

Amikor már elég rég óta feküdtünk a pléden az égre való merengésemből az szakított ki,hogy a fiú mellkasán fekszek.
Így feküdtünk a parton,de egyből fel akartam ülni,vagy csak arrébb feküdni,de a fiú nem engedte,visszarántott arra a helyre,ahol az előbb pihentem.

Beszélgettünk tovább,figyeltük a csillagképeket és láttunk egy hulló csillagot. 
-Kívánj valamit!-mondtam.
-Kívántam.De te is kívánj!-hallottam a hangjában egy kis mosolyra utaló jelet.
-Megvolt!Mit kívántál?-fölé hajoltam és vártam a választ,de nem kaptam meg.
Helyette mást kaptam,amin meglepődtem.

-Te mit kívántál?-kérdezett vissza.
-Ezt!-visszacsókoltam.
Csók csatánk után,összepakoltunk ideje menni,mert már elég késő van és nem akarom,hogy apa esetleg értem jöjjön.
-Köszönöm ezt a csodás estét!
-Ugyan,én köszönöm,hogy eljöttél!-mondta,majd homlokon puszilt.
Búcsúként adtam mézédes ajkaira egy puszit,majd beléptem a szállodába,ő pedig elment az ő szállásukra.
Az elkövetkezendő pár napot "együtt" töltöttük,vagyis csak majdnem.
Nick állandó jelleggel a nyakamon volt,ide had jöhessen el velünk meg oda...teljesen leszívja az összes energiámat.
Most azt kérdeznétek mi van Cody és köztem ugye?
Semmi,vagyis csak vagyunk mindenhova egymással megyünk,megtanított szörfözni-bár még mindig nem vagyok profi-elhülyéskedünk és jól érezzük magunkat egymás társaságában.
Igen szinte mondhatnám azt,hogy járunk,de nem teszem.
Nem tudom mi fog ebből kisülni,ha vége lesz a nyaralásnak,ugyan is holnap utazunk haza.
Reggel elkezdtünk bepakolni a bőröndökbe,majd miután azzal végeztünk bepakoltunk a kocsi.
Este megbeszéltem Codyval,mikor indulunk jöjjön ki,hogy el tudjak tőle köszönni,így is tett.
Még volt egy kis időnk,így tettünk egy rövid kört a parton,mindent megbeszéltünk,ők még pár napot maradnak,majd csak utána jönnek haza.
Végül mi is elindultunk a hosszú hazafelé vezető útra.

 ~ One month later ~ 

Egy hónap telt el a nyaralás óta,minden nap beszéltünk telefonon,skypeon vagy személyesen.
Egyre jobban beleszerettem ebbe a fiúba,s kezdem úgy érezni ő is érez irántam valamit,talán a ma esti "randin" kiderül.
Egy egyszerű ruhát vettem fel,nagyon kevés smink,magamra fújtam kedvenc parfümömet-amit egyébként tőle kaptam-és indultam is az étterembe.
Vége van a randinak,a parkban sétálgatunk és leültünk egy padra.
-Jól érezted magad?-kérdezte.
-Soha jobban!-mosolyogtam.
-Ennek örülök,nos bevallok valamit.Amikor a nyaraláson voltunk,tudod Miamiban és elcsattant az az apró csók,szóval azóta úgy érzem valami megváltozott és elkezdtem olyat érezni mint még soha.Szóval csak azt akarom mondani,hogy tetszel és szeretlek!
Teljes mértékben elpirultam,amennyire csak lehet.
-Ezzel azt akarod mondani,hogy..?
-Igen,persze csak ha te is akarod!
-Igen!-mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.

Szorosan magamhoz öleltem,majd belekezdtünk csók csatánkba,ami miatt levegő után kapkodva váltunk el egymástól.

  

Ez lett volna a következő rész remélem tetszett,és tudom,hogy még csak most kezd beindulni a blog,de a következő rész 3 komment után hozom majd.Próbáljátok meg összehozni nekem,mert akkor tudni fogom,hogy van értelme folytatni ezt a Balogomat! :) 

Detti