2014. június 23., hétfő

Chapter Three

Meghoztam a következő részt.A késésért bocsánat,nem keresek kifogásokat és nem fogok mentegetőzni,de most megérkezett,szóval jó olvasást! Detti :)

Mivel a mai napom eléggé fárasztó volt,felmentem a szobámba onnan pedig a saját fürdőszobámba vettem az irányt.Tele engedtem magamnak a kádat jó forró vízzel,beleültem,s kedvenc dalaim hallatán megpróbáltam elengedni magam,ami szerencsére sikerült is.



Kopogásra lettem figyelmes,amit egy hang is követett.
-Kicsim,ha készen vagy gyere az irodámba szeretnék beszélni veled!-mondta apa.
-Rendben,felöltözök és már lent is vagyok!
Kiszálltam a kádból,magamra tekertem a törölközőmet,szekrényem elé sétáltam és kerestem egy pizsamát.Nehezen,de megtaláltam kedvencemet persze a szekrény legalján.



Letotyogtam hulla fáradtan a lépcsőn és apa irodájába igyekeztem.



Kopogtam a hatalmas fa ajtón,meghallva a bűvös szót,kinyitottam azt és beléptem az irodába.Már mindenki ott volt,csak rám vártak.
-Gyerekek,szeretnék mondani valamit nektek.-kezdett bele apa.
-Jövőhéten Miamiba megyünk nyaralni,a szállodát már lefoglaltuk.West Palm Beach-re megyünk a Blue Moon Hotelba.
-Most komolyan ezért kellett abbahagynom a videó játékot?-állt fel Nick a székről.
Milyen jó,egy újabb hét összezárva a családdal,ne értsétek félre,de néha szeretnék úgy igazán egyedül lenni amikor senki nem zavar,csend van és nyugalom.

                                                                     ~ Sunday night ~


-Elizabeth,Nick összepakoltatok már?-kiabál fel anya az emeletre.
-Igen!-kiabáltuk egyszerre. 
Hétfő reggel,pontosabban hajnali 5-kor indultunk a hosszú autóútra apa csodálatos fekete autójával.


 

Nagyjából csak röpke 18 órát leszek a családommal egy légtérbe,már alig várom,hogy megérkezzünk,pedig még csak 3 órája utazunk.Kis idővel később,hogy pontosítsak 14 órával később az öcsém Nick ,már teljesen az agyamra megy.Ki idegelt a hülye,fárasztó vicceivel és azzal,hogy nem hagyott aludni,mert az út mondatni dög unalmas volt,és akkor még szépen is fogalmaztam.Megérkeztünk a szállodához,apa leparkolt mi pedig a recepciós pulthoz igyekeztünk.Teljesen ledöbbentem amikor beléptünk a lefoglalt szobába,pontosabban egy egész lakosztály volt,hatalmas,szép és otthonos.



Mivel elég későn érkeztünk meg épp,hogy csak pár ruhát kipakoltunk és már mindenki a saját ágyában feküdt.
                                                                        ~*~
Már két napja,hogy itt vagyunk,de csak elég unalmas dolgokat csináltunk,sétáltunk a városba étteremben voltunk stb..ma pedig úgy terveztem,hogy a jó időnek örömére lemegyek a partra egy kicsit,persze Nicket is vinnem kell magammal.Leértünk a gyönyörű szép partra ahol szörfösök milliói nyüzsögtek deszkáikkal a kezükben,majd egyenesen a tengerbe vetették magukat,Nick sem tett másképp,így engem magamra hagyva sétálgattam végig a parton.Annyira csábított a víz látványa,de nem úszni akartam,hanem inkább kipróbálni egy új dolgot....a szörföt!Így hát erőt vettem magamon,fogtam egy deszkát és irány a víz,megkerestem Nicket,aki pár hasznos tanáccsal látott el engem mielőtt nekikezdek a hullámok meglovagolásának.Minden simán ment,mindaddig amíg csak kisebb hullámok jöttek,de amikor jött egy nagyobb gondoltam megpróbálom talán sikerül fent maradnom a deszkán,s pechemre nem így sikerült.Az összes vízben és a közelében tartózkodó ember előtt rendesen beégtem,a hullám akkora volt,hogy teljesen maga alá temetett és már csak akkor eszméltem fel amikor a parton feküdtem,s egy ismerős hang folyton a nevemet mondta...s az az ismerős hang nem is akárkitől származott ...

Ez lett volna a következő rész,remélem tetszik és,hogy olvassátok majd!Persze a késésért tényleg elnézést kérek!Következő rész,ha minden jól megy,akkor jövőhét vége fele érkezik,ha nem akkor pedig 2 hét múlva hozom! Detti :)

2014. június 8., vasárnap

Chapter Two

Meghoztam a második részt remélem tetszik!Az elején lesz benne pár ugrás-idő terén-,ez remélem nem baj,de szerinted így tudom megoldani,hogy hamar felpörögjenek az események!Jó olvasást! Detti

Haza fele tartó utamat végig zene hallgatással töltöttem és nem történt semmi érdekes.Otthon a családom várt az asztalnál,hogy végre megkezdhessük a hagyományos vasárnapi családi ebédet.

                                                          ~ 2011. Október vége ~


Vége lett a sulinak,most pedig itt ülök a kolesz szobámba és nézegetem mobilomon a facebook-ot,frissítettem,s bevillant az üzenetet jelző kis ikon piros színe benne egy "1" számmal.Az üzenet feladója Justin volt.

"Szia Elizabeth,hogy vagy?Hallottam azért nem jöttél a partyra,mert beteg voltál,sajnálom hogy nem tudtál eljönni,pedig nagyon jóra sikeredett!Arra gondoltam,ha lenne kedved találkozni,akkor esetleg elmehetnénk valahova!"

Valamiért amikor megláttam az ő nevét hevesebben kezdett verni a szívem,amit magam sem értettem.Elolvasva az üzenetet,írtam is a választ.

"Szia,köszönöm,már jobban vagyok,sajnálom hogy nem tudtam elmenni,de a betegség közbe szólt,azért örülök ha jól érezted magad.Nincs semmi dolgom úgy,hogy elmehetünk valamerre!Mondjuk 1 óra múlva a suli előtt,a többi meg majd ahogy alakul."

Gyorsan elkezdtem készülődni,s 45 perc után késznek nyilvánítottam magam.Elindultam a sulihoz ahol már Justin várt.
-Szia,indulhatunk?-kérdezte.
-Persze.-bólintottam.
Csak sétáltunk a hosszú és csendesnek alig ha mondható utcákon,közben beszélgettünk,próbáltuk megismerni egymást.Elérkeztünk egy fagyizóhoz,ahol én úgy megálltam,mint aki lecövekelt a mellettem lévő fiú pedig csak nagyokat mosolygott.
-Kérsz egy fagyit?
-Igen,köszönöm.-mondtam.

A kedvenceimet kértem,s miután megkaptam indultunk tovább.A délután hamar eltelt,vége a kimenőnek ezért vissza kell mennem a kollégiumba.A kapunál állva beszéltünk még pár szót,elköszöntünk egymástól,majd befele vettem az irányt a hatalmas épületbe.Alig 20 perccel később megnéztem facebookom és ott már is egy üzenet várt.

"Nagyon jól éreztem ma magam veled,remélem máskor is elmegyünk majd."


Egy gyors válasz,s már aludtam is.


                                                            ~ 2011.November eleje ~


Pár kisebb randin túl vagyunk.Igen,úgy néz ki,hogy kezd alakulni valami kettőnk között Justinnal,azt hiszem beleszerettem.Igen,ez az az érzést,amit szerelemnek hívnak,az ahogyan boldog vagy minden vele eltöltött percben,ha azt hiszed belehalsz abba,ha nincs veled,érzed,hogy nélküle nem teljes az életed.

                                                                   ~ Two month lather ~




Annyira boldog vagyok és el sem hiszem,hogy megtaláltam a szerelmet,rátaláltam az igazira.Igen Justinnal úgy döntöttünk megpróbáljuk együtt,lassan belépünk kapcsolatunk 3. hónapjába,amitől rettentően boldog vagyok és ettől még ez a hülye kollégium sem tudja elvenni örömöm.Justin belekezdett az éneklésbe -otthon- és házi videókat kezdett el feltölteni YouTube csatornájára.Még a szüleim nem ismerik és én sem ismerem az ő szüleit,de mindent a maga idejében.

                                                            ~ One month later ~ 


Egyre többet veszekszünk barátom karrierjén,a YouTube-ra feltöltött videói által fedezte fel egy énekes Usher,aki segítene beindítani karrierjét.Nem annak nem örülök,hogy felfedezték és kezdhetne valamit ének tudásával,hanem biztos vagyok abban,hogy emiatt a kapcsolatunk tönkre menne.Két hét telt el azóta,hogy Usher ajánlatot tett Justinnak,ami miatt jól össze is vesztünk,ennek tetejében Juss arra a döntésre jutott,hogy el fogja fogadni az ajánlatot.
-Justin,beszélnünk kell!-mondtam J-nek.
-Tessék hallgatlak.-mondta egyhangúan.
-Ha neked fontosabb az,hogy beindítsd a karriered mint az,hogy a barát nőddel törődj,akkor ennek a kapcsolatnak nincs jövője!
-Te most szakítani akarsz?
-Igen!
-Hmmm...Jó,ahogy akarod!-vette lazán a dolgot.




-Nem csak az életed lesz más,amióta megkaptad a lehetőséget azóta egyre nagyképűbb és beképzeltebb vagy!-fakadtam ki.
-Hjajj ne sajnáltasd már itt magad.Azt mondtad vége,akkor meg mire vársz?Húzz el innen.-ordibált velem az utca kellős közepén.
Ezt nem így akartam,nem így akartam,hogy vége legyen,sőt egyáltalán nem akartam,hogy vége legyen,de ezt láttam a legjobbnak.Fogtam magam visszamentem a kollégiumba és mivel csütörtök van összepakoltam holmijaimat és lefeküdtem aludni,természetesen könnyek között.




Reggel felhívtam apát,hogy jöjjön értem és a létező összes ruhámat összepakoltam,amit bevittem a koleszba amikor beköltöztem.Apa meg is érkezett. 

-Kicsim add a bőröndöd. 
-Tessék.-nyújtottam oda az elsőt,majd a kisebb táskámat és másik táskát. 
-Az összes ruhád koszos?-kérdezte értetlen fejjel. 
-Nem.Kiköltözök! 
Nem mondott semmit,csak lecsukta a csomagtartót,beszállt a kocsiba és már indultunk is haza. 

                                                                     ~ 2012.June 28. ~


Megkezdődött a nyári gyakorlatom,pincérnek tanulok és a tőlünk 20 percre lévő étteremben dolgozok már majdnem egy hónapja.Mindenkivel megismerkedtem,a főnök és a többiek is nagyon rendesek velem,segítőkészek.Megismerkedtem a szakácsokkal és szakács tanulókkal is,ők is nagyon kedvesek.Mellesleg van egy fiú -szőke haj,kék szem- aki annyira ismerős valahonnan,mint ha már láttam volna valahol,de nem emlékszem hol.



Nagyon jól összeismerkedtünk,rendes,kedves srác,szeret szörfözni és Cody Simpson a neve.A mai nap hamar eltelt,hazamentem,s beszélgetni kezdtem Nickkel. 
-Nick,ugye te is szörfözni jársz? 
-Igen,mert? 
-Nem ismersz egy Cody Simpson nevű srácot? 
-Viccelsz?Persze,hogy ismerem,legjobb szörfös haverom,ja és persze példaképem.Nagyom jól nyomja a srác!De te honnan ismered?-kérdezte Nick. 
-Ja semmi különös,csak ott dolgozik ahol én és beszélgettünk egy kicsit,akkor mondta,hogy szörfözik. 
-Aha.Még valami? 
-Nincs. 
-Akkor most hagyj játszani!Pááá. 
Milyen kedves egy testvérem van,annyira szeretem amikor ilyen undok.-ez csak szarkazmus volt-Igazából tényleg szeretem Nicket,de amikor ilyen furcsán kedves,azt gondolom,bár maradt volna aranyos kisgyerek,cuki pofival.


Ez lett volna a második rész,amint mondtam sok az idő ugrás és lehet lesz is még benne egy kevéske.Remélem azért tetszett a rész várom a kommenteket,2 komment után következő jön a rész!

                    Detti

2014. június 1., vasárnap

Chapter One

~ 1 hónappal később ~ 


Reggel van ami azt jelenti,megint iskola.Nehezen,de sikerült kiszállnom ágyamból és most irány készülődni,fog mosás,pici smink,ruha már kész is vagyok ezek után pedig irány reggelizni.Táskámat a vállamra kaptam,s már indulhatunk is a suliba,ami a kollégiumtól kb. 5 perc séta.Boldogan sétáltam be a terembe,ahol barát nőm már a helyünkön ülve várt rám.
-Szia,végre már!-fogadott nagy örömmel.

-Szia.-értelmetlen fejet vágtam,s közben adtam arcára 3 puszit.

-Hétvégén lesz nálunk egy kis sütögetés a kertben és szeretném,ha te is eljönnél!

-Nem is tudom,nem szeretem az ilyen partikat.

-Naaa..muszáj el jönnöd!-biggyesztette le ajkait.

-Miért is?-kérdeztem nevetve.

-Ott lesz Justin is,gyere már.-nyaggatott tovább.

-Mi közöm van nekem ahhoz,hogy ő is ott lesz?-váltottam komoly arcra.

-Látom milyen jól el vagytok.

Ekkor Istennek hála,megszólalt a csengő és nem kellett válaszolnom barát nőm hülye feltételezéseire.Megkezdődtek az órák és ahogy gondoltam ez a nap is elég unalmasan telt el,de valahogy a nap vége fele kezdtem egyre rosszabbul érezni magam,hányinger,láz stb.Telefonomat előkaptam zsebemből és telefonáltam az én egyetlen drága apukámnak,aki azonnal autóba ült és jött is értem.Nem tudom mitől van ez,és ráadásul még csak hétfő van így nem bírtam volna ki az egész hetet.Megérkezett az autó,beszálltam és irány az orvos.Megvizsgált,de azt mondta nincs súlyosabb betegség,felírt pár gyógyszert,odaadta az egész heti igazolást és már indultunk is haza.

Felmentem szobámba,bebújtam puha ágyamba,bevettem a gyógyszereket,s aludni próbáltam ami szerencsére össze is jött.


~ Pár nappal később ~

Péntek délután van és már eluntam az életemet is itthon,de még mindig beteg vagyok,már annyira nem vagyok rosszul,már nincs hányingerem,csak hőemelkedésem van.Fel kell hívnom Caitlint,hogy ne várjon a partira,mert nem megyek és amit kigondoltam meg is tettem.Elővettem laptopom és megnéztem pár közösségi oldalt,meg zenét hallgattam azért,hogy ne unatkozzak.Késő este anya lépett be a szobámba egy finom meleg levessel és egy pohár narancslével a tálcán,apró puszit nyomott homlokomra,majd kiment a szobából.

~ Másnap ~

Már biztos javában folyik a sütögetős parti Caitlinnél,s talán ha nem betegedtem volna meg el is mentem volna,de nem így lett.Unatkoztam,így elővettem laptopom és az egyik tinik által kedvelt közösségi oldalt kezdtem böngészni:"ő+ő kapcsolatban állnak,x+y szakítottak,k idézeteket osztogat meg,h+l meg lett jelölve g fényképén..." már ez is unalmas volt,majd megpillantottam egy képet amit barát nőm Caitlin osztott meg.

"A társaság egyik fele" 



Mindenki mosolyog,biztos jó a hangulat meg a társaság is és ahelyett,hogy én is ott lennék itthon tesz tönkre a betegség.Senki nem hívott fel,hogy jól vagyok-e,vagy egyáltalán élek-e még?!Nem sajnáltatom itt tovább magam,lementem a nappaliba,ahol drága öcsém Nick épp ps4-el játszott.
-Beszállsz?-kérdezte.
-Persze.-nevettem el magam.
Tudja,hogy imádok ps-ezni főleg vele,mert akárhányszor játszani kezdünk mindig én győzök.Miután meguntuk a játékot elkezdtünk filmezni,kiválasztottam egy nagyon ijesztő horror filmet,amit még én is itt-ott szememet takarva néztem végig.Már hajnali 1 óra van és még mindig nem tudok aludni,csak bámulom a plafont,nem mint ha segítene valamit.Lementem a konyhába egy pohár narancs juiceért,fogtam egy tál popcornt és leültem a tv elé megnézni még egy filmet,majd amikor már kellően fáradtnak éreztem magam kikapcsoltam a készüléket,felmentem szobámba,s nyugovóra tértem.Reggel,pontosabban délelőtt arra ébredtem,hogy valami borzasztó rosszat álmodtam,valaki üldözött,mindenhova követett,elővette fegyverét én kiáltottam egyet,majd lőtt.Heves szívveréssel ültem fel ágyamon,apa rohant be a szobámba úgy,hogy az ajtót majdnem kitépte helyéből. 
-Minden rendben kicsim?-ült le ágyam szélére. 
-Igen,csak rosszat álmodtam.-mosolyogtam apura. 
Homlokon puszilt,majd kiment szobámból,én pedig elkezdtem összeszedni magam.Már sokkal jobban érzem magam,nincs lázam vagy hányingerem,s miután elkészültem gondoltam elmegyek egyet sétálni,egy ilyen virágos cica nadrágot és egy fehér ejtett vállú pólót vettem fel.


Irány a közeli park,ahol gyerekek milliói játszanak a szüleivel,vagy épp boldog párok sétáltatják kutyáikat,s az idősebb nénik és bácsik hatalmas szeretetet mutatva kézen fogva sétálnak,ami eléggé inspiráló módon hatnak rám,mert arra bíztat,ha egyszer szeretek valakit aki viszont szeret engem,tartsak ki mellette örökké.Mosolyogva figyeltem az eseményeket,s titokban mindent ami megtetszett,vagy épp inspirálónak találtam,megörökítettem mobilom kamerájával.Íme pár kép.







Az utolsó képet pedig haza felé igyekezve készítettem egy idős párról,akik annyira aranyosak volt így együtt,én pedig gondoltam megörökítem.


A nem megfelelő menetiránynak köszönhetően belebotlottam egy fiúba.Helyes volt,szeme kék,haja szőke,ami tökéletesen be volt állítva,teste nap barnított.Mosolya szinte csillogott,ajkai pedig csábítóak voltak.
-Ó ne haragudj!-mondtam.
-Ugyan semmi baj.-mosolygott,majd továbbállt és elment.
Be sem mutatkozott,hmm milyen udvarias Elizabeth te mindig jó pasikat szemelsz ki magadnak.A látottak alapján biztos sportol valamit,ami tuti egy olyan sport amiben a nap sokat éri őt.Talán megpróbálom megkeresni,vagy meg kérdezem Nicket,hát ha ismeri véletlen.



---------------



Ez lett volna az első rész,tudom nem izgalmas,de ezt nem is szántam annak.Megpróbálom a következő részt izgalmasabbra írni,ami lehet többé kevésbé fog sikerülni ezért elnézéseteket kérem.

Kommentelni ér!;)


Detti

2014. május 28., szerda

Prológus

 2011. Augusztus 31.,New York

~ Elizabeth Brook Wilson ~

Elizabeth Brook Wilson vagyok.
A nyár utolsó napja,holnap már új iskolába járok,ugyan is most ballagtam.
Már nagyon várom,kivéve egy dolgot:KOLLÉGIUM.
Igen mivel az iskola több mint 1 óra utazással járna,így anya és apa a kollégium mellett döntöttek.
Nem tudom,hogyan fogok ki jönni a többi emberrel a koleszben,sem pedig az iskolában.
Lesz egy csomó új osztály társam,új tanárok na és persze maga a suli.
Mindent meg kell ismerjek és hozzá kell szoknom ahhoz is,hogy a szüleim nincsenek a közelemben minden nap.
Egy dolog nem fog hiányozni otthonról,ő pedig az öcsém Nick.
Néha az agyamra tud menni a hülye fa vicceivel és a többi hülyeségével együtt,tegnap azt találta ki,hogy leugrik az erkélyről a mellette lévő hatalmasra nőtt fára.
Ez normális?Nem!
Éppen a bőröndömet pakolom telel a szükséges holmikkal,ruhák,fogkefe,haj vasaló,ágynemű húzó és a többi fontos dolog ami még kellhet.
Előre látom nehéz lesz megszokni az ott létemet,de nem adom fel.Apa megszólalt.
-Kislányom ideje indulni,vár az "új" életed!-formált idéző jeleket újaival.
-Indulhatunk!-mondtam kedvetlenül,s kezembe a hatalmas bőrönddel indultam le a lépcsőn.
-Szia kicsim,vigyázz magadra!Hívj ha odaértetek!-ölelt meg anya és puszit nyomott arcomra.
-Szia öcskös!-öleltem meg Nicket.
-Ne aggódj nem fogsz hiányozni!-nevette el magát szeretett testvérem.
Kiléptünk az ajtón,beszálltam a kocsiba és már indultunk is a hosszadalmas autóútra.
Kínos volt a csönd,amit aggódó édesapám tört meg.
-De kicsim szólj,ha valami baj van!
-Apa ezt már megbeszéltük.-förmedtem rá.
-Tudom,de akkor is féltelek!Csak egy telefon hívás és már is jövök érted!-mondta.
-Jó tudom apa,nem kell félteni,meg tudom védeni magam.-válaszoltam ismét arra a mondatára amit már vagy 30.000x elmondott otthon.
Délután 4 óra,megérkeztünk a kollégiumba -ami nincs messze a sulitól- sikeresen felcipeltem bőröndömet a második emeletre a B/10-es számú szobába.
A szoba falai fehérek,a függöny néhol apró lyukak borítják,3 ágy van,a szekrények elég kicsik,olyan nyomasztó ez az egész hely én ezt nem fogom sokáig bírni.

~ 1 hónappal később ~
Egy teljes hónap telt el az iskolából,nagyon jó osztályom van és az osztály főnököm is egész rendes hölgy.
Mindenkivel megismerkedtem,barátokat szereztem és van egy legjobb barát nőm is akit Caitlinnek hívnak.


Nagyon jó barát nők lettünk,már volt nálunk a hétvégén,most pedig majd én megyek hozzájuk.
Péntek van,így ma jönne értem apa kocsival és vinne haza,de ma megyek barát nőmhöz,s az ő anyukája jön értünk.
Megérkeztünk hozzájuk,megismertem a szüleit és a bátyját is,mind a szülei mind pedig a bátyja jó fej,most épp telefonál valakivel,és már jön is.
-Bocsi,csak az egyik ismerősöm felhívott,hogy szeretne átjönni.Remélem nem baj?-kérdezte.
-Nem persze.Mikor jön?
-Nemsoká itt van,itt lakik a szomszédba.
Remek,kicsit kíváncsi vagyok ki is lehet az a személy aki átjön.
És már meg is érkezett,az ablakból kukucskálok a bejárati ajtó felé,s figyelem barát nőm mikor nyitja ki a tárgyat.Halk lépteket hallok a szoba felé,majd egy halk kopogást.
-Szabad,gyere!-kiabáltam ki.
-Szia,biztos te vagy Elizabeth!Igaz?-kérdezte az ismeretlen srác.
-Szia,igen..és te?-kérdeztem.
-Ó bocs,Justin vagyok.Bieber.-válaszolt.
Szemei gyönyörűek gesztenye barnák,barna haja is tökéletesen be volt állítva.
Mosolya tökéletes.
Hosszasan elbeszélgettünk és megismertük egymást,de egész hamar haza kellett mennie,így nem tölthettünk együtt több időt.
Szerintetek van olyan,hogy szerelem első látásra?
Talán létezik ilyen a valóságban is nem csak a tündérmesékbe?
Nem tudom!
Jelen pillanatban,úgy érzem nincs szükségem egy komoly kapcsolatra,"fel kell nőnöm a feladathoz"!

-----------------

És hogy hogyan folytatódik a kettejük története?Érdemes követni a következő részeket is,mert kiderül,hogy a két tini kapcsolata hogyan válik baráti érzésekből szerelemmé,hogyan kerül be a képbe a szereplők között már megtalálható Victoria,és hogy hogyan alakul Liz és Justin kapcsolata a későbbiekben!


Itt lenne a prológus,tudom nem lett valami jó,de remélem azért egynek elmegy!Az első részt nem biztos,hogy a héten hozom,de megpróbálom.A két blog miatt nem tudom mikor és hogy fogom hozni a részeket,de ígérem tájékoztatni foglak titeket a fansite oldalon keresztül! A továbbiakban jó olvasást kívánok,kommentelni és +1 ér! 
Detti

Szereplők




Elizabeth Brook Wilson
18 éves,kedves,segítőkész lány.Szeret zenét hallgatni,megismerkedik későbbi barátjával,aki híres énekes lesz.Kettejük történetét megnehezíti Victoria Justin barátnője.






Justin Bieber 
20 éves,korábban Elizabeth barátja,később viszont Victoria barátja lesz.Teljesen bele van habarodva Victoriaba,de amikor életébe újra belép Elizabeth megváltoznak érzései.





Erika Wilson
Elizabeth Brook Wilson és Nick Wilson anyukája.



Nick Wilson
17 éves,Elizabeth öccse.Imád szörfözni,neki köszönhetően felejti el Liz Justinnal való kapcsolatát.


Tom Wilson
Sikeres üzletember,családapa.Erika férje,Nick és Elizabeth apja.



Victoria Hill
19 éves szőkeség.Justin Barátnője.Híres modell egy igen ismert cégnél.Talán nem is szereti Justint,csak azért van vele,hogy még nagyobb hírnévre tegyen szert?Nincs tisztában a fiú iránt mutatott érzéseivel.