Haza fele tartó utamat végig zene hallgatással töltöttem és nem történt semmi érdekes.Otthon a családom várt az asztalnál,hogy végre megkezdhessük a hagyományos vasárnapi családi ebédet.
~ 2011. Október vége ~
Vége lett a sulinak,most pedig itt ülök a kolesz szobámba és nézegetem mobilomon a facebook-ot,frissítettem,s bevillant az üzenetet jelző kis ikon piros színe benne egy "1" számmal.Az üzenet feladója Justin volt.
"Szia Elizabeth,hogy vagy?Hallottam azért nem jöttél a partyra,mert beteg voltál,sajnálom hogy nem tudtál eljönni,pedig nagyon jóra sikeredett!Arra gondoltam,ha lenne kedved találkozni,akkor esetleg elmehetnénk valahova!"
Valamiért amikor megláttam az ő nevét hevesebben kezdett verni a szívem,amit magam sem értettem.Elolvasva az üzenetet,írtam is a választ.
"Szia,köszönöm,már jobban vagyok,sajnálom hogy nem tudtam elmenni,de a betegség közbe szólt,azért örülök ha jól érezted magad.Nincs semmi dolgom úgy,hogy elmehetünk valamerre!Mondjuk 1 óra múlva a suli előtt,a többi meg majd ahogy alakul."
Gyorsan elkezdtem készülődni,s 45 perc után késznek nyilvánítottam magam.Elindultam a sulihoz ahol már Justin várt.
-Szia,indulhatunk?-kérdezte.
-Persze.-bólintottam.
Csak sétáltunk a hosszú és csendesnek alig ha mondható utcákon,közben beszélgettünk,próbáltuk megismerni egymást.Elérkeztünk egy fagyizóhoz,ahol én úgy megálltam,mint aki lecövekelt a mellettem lévő fiú pedig csak nagyokat mosolygott.
-Kérsz egy fagyit?
-Igen,köszönöm.-mondtam.
A kedvenceimet kértem,s miután megkaptam indultunk tovább.A délután hamar eltelt,vége a kimenőnek ezért vissza kell mennem a kollégiumba.A kapunál állva beszéltünk még pár szót,elköszöntünk egymástól,majd befele vettem az irányt a hatalmas épületbe.Alig 20 perccel később megnéztem facebookom és ott már is egy üzenet várt.
"Nagyon jól éreztem ma magam veled,remélem máskor is elmegyünk majd."
Egy gyors válasz,s már aludtam is.
~ 2011.November eleje ~
Pár kisebb randin túl vagyunk.Igen,úgy néz ki,hogy kezd alakulni valami kettőnk között Justinnal,azt hiszem beleszerettem.Igen,ez az az érzést,amit szerelemnek hívnak,az ahogyan boldog vagy minden vele eltöltött percben,ha azt hiszed belehalsz abba,ha nincs veled,érzed,hogy nélküle nem teljes az életed.
~ Two month lather ~
Annyira boldog vagyok és el sem hiszem,hogy megtaláltam a szerelmet,rátaláltam az igazira.Igen Justinnal úgy döntöttünk megpróbáljuk együtt,lassan belépünk kapcsolatunk 3. hónapjába,amitől rettentően boldog vagyok és ettől még ez a hülye kollégium sem tudja elvenni örömöm.Justin belekezdett az éneklésbe -otthon- és házi videókat kezdett el feltölteni YouTube csatornájára.Még a szüleim nem ismerik és én sem ismerem az ő szüleit,de mindent a maga idejében.
~ One month later ~
Egyre többet veszekszünk barátom karrierjén,a YouTube-ra feltöltött videói által fedezte fel egy énekes Usher,aki segítene beindítani karrierjét.Nem annak nem örülök,hogy felfedezték és kezdhetne valamit ének tudásával,hanem biztos vagyok abban,hogy emiatt a kapcsolatunk tönkre menne.Két hét telt el azóta,hogy Usher ajánlatot tett Justinnak,ami miatt jól össze is vesztünk,ennek tetejében Juss arra a döntésre jutott,hogy el fogja fogadni az ajánlatot.
-Justin,beszélnünk kell!-mondtam J-nek.
-Tessék hallgatlak.-mondta egyhangúan.
-Ha neked fontosabb az,hogy beindítsd a karriered mint az,hogy a barát nőddel törődj,akkor ennek a kapcsolatnak nincs jövője!
-Te most szakítani akarsz?
-Igen!
-Hmmm...Jó,ahogy akarod!-vette lazán a dolgot.
-Nem csak az életed lesz más,amióta megkaptad a lehetőséget azóta egyre nagyképűbb és beképzeltebb vagy!-fakadtam ki.
-Hjajj ne sajnáltasd már itt magad.Azt mondtad vége,akkor meg mire vársz?Húzz el innen.-ordibált velem az utca kellős közepén.
Ezt nem így akartam,nem így akartam,hogy vége legyen,sőt egyáltalán nem akartam,hogy vége legyen,de ezt láttam a legjobbnak.Fogtam magam visszamentem a kollégiumba és mivel csütörtök van összepakoltam holmijaimat és lefeküdtem aludni,természetesen könnyek között.
Reggel felhívtam apát,hogy jöjjön értem és a létező összes ruhámat összepakoltam,amit bevittem a koleszba amikor beköltöztem.Apa meg is érkezett.
-Kicsim add a bőröndöd.
-Tessék.-nyújtottam oda az elsőt,majd a kisebb táskámat és másik táskát.
-Az összes ruhád koszos?-kérdezte értetlen fejjel.
-Nem.Kiköltözök!
Nem mondott semmit,csak lecsukta a csomagtartót,beszállt a kocsiba és már indultunk is haza.
~ 2012.June 28. ~
Megkezdődött a nyári gyakorlatom,pincérnek tanulok és a tőlünk 20 percre lévő étteremben dolgozok már majdnem egy hónapja.Mindenkivel megismerkedtem,a főnök és a többiek is nagyon rendesek velem,segítőkészek.Megismerkedtem a szakácsokkal és szakács tanulókkal is,ők is nagyon kedvesek.Mellesleg van egy fiú -szőke haj,kék szem- aki annyira ismerős valahonnan,mint ha már láttam volna valahol,de nem emlékszem hol.
Nagyon jól összeismerkedtünk,rendes,kedves srác,szeret szörfözni és Cody Simpson a neve.A mai nap hamar eltelt,hazamentem,s beszélgetni kezdtem Nickkel.
-Nick,ugye te is szörfözni jársz?
-Igen,mert?
-Nem ismersz egy Cody Simpson nevű srácot?
-Viccelsz?Persze,hogy ismerem,legjobb szörfös haverom,ja és persze példaképem.Nagyom jól nyomja a srác!De te honnan ismered?-kérdezte Nick.
-Ja semmi különös,csak ott dolgozik ahol én és beszélgettünk egy kicsit,akkor mondta,hogy szörfözik.
-Aha.Még valami?
-Nincs.
-Akkor most hagyj játszani!Pááá.
Milyen kedves egy testvérem van,annyira szeretem amikor ilyen undok.-ez csak szarkazmus volt-Igazából tényleg szeretem Nicket,de amikor ilyen furcsán kedves,azt gondolom,bár maradt volna aranyos kisgyerek,cuki pofival.
Ez lett volna a második rész,amint mondtam sok az idő ugrás és lehet lesz is még benne egy kevéske.Remélem azért tetszett a rész várom a kommenteket,2 komment után következő jön a rész!
Detti
Nagyon jó lett! Siess a kövivel^^
VálaszTörlésNagyon köszönöm!Sietek!:)
Törlés