~ Reggel ~
Voltam már fent,s voltam lent is,de ez az érzés ami jelen pillanatban is kavarog bennem egyikhez sem hasonlít.
A múltunk,a jelenünk,a jövőnk elmúltunk.
Ennek a kapcsolatnak,nem adok sok esélyt,ennek így nincs jövője,az állandó bujkálás,hazudozás nem vezet semmire,de még így úgy érzem,enyémnek kell lennie.
Ma találkozok Codyval,s lehet mindent be vallok neki,jobb ha tud a dologról és nem mástól tudja meg,mivel egy kapcsolatban fő az őszinteség.
Rápillantottam mobilom kijelzőjére ami 9:23-at mutatott jobbnak láttam,ha kikelek az ágyból,mert különben vissza alszok és egy jó darabig biztos nem kelek fel.
A fürdőszobám fele vettem az irányt,lezuhanyoztam,törölközőmet magam köré tekertem,majd a szekrényemhez igyekeztem,előkerestem a hangulatomhoz és persze az idő járáshoz illő ruha összeállítást,ami ilyen lett.
Vissza siettem a fürdőszobába,majd hosszú loboncom kifésültem,majd smink gyanánt csak ki spiráloztam szempilláimat.
Lementem a nappaliba,ahol Nick szokás szerint játszott...,át néztem a konyhába,ahol apa az asztalnál ülve kortyolgatta kávéját,közben újságot olvas,anya pedig a reggelit készíti.
-Jó reggelt család!-köszöntem.
-Jó reggelt kicsim!-köszöntek vissza.
-Te is kérsz?-kérdezte anya.
-Nem,köszi, most inkább ki hagyom,mert rohannom kell.-válaszoltam.
Kezembe kaptam egy almát,majd kis méretű táskámat a vállamra dobva elindultam az ajtó felé.
Hosszasan sétálgatok az utcákon,s közben mobilomon kedvenc zenéimet hallgatom.
A sok sétálásban el is fáradtam,így hát gondoltam leülök kicsit a közeli pályán nézem az ott focizó fiúkat,hát így is tettem.
Leültem a lelátóra,mobilom ugyan úgy játszotta újra a zenéket,s miközben a fiúkat nézegettem volt időm gondolkozni is,bár nem jutottam semmire sem.
Egyszer viszont a zene megállt,majd egy név villogott Iphonom kijelzőjén: "Justin",gondolkoztam rajta,hogy felvegyem-e,de a nem mellett döntöttem,így ujjamat végighúzva a piros vonalon bontottam a hívást.
Tovább hallgattam a zenét,majd kicsivel később újra próbálkozott,de ismét bontottam a hívást,majd valaki megköszörülte rekedtes hangját,s én egyből oda kaptam fejemet.
Azt sem tudtam,mit csináljak,oda menjek,vagy csak tegyek úgy mint,ha észre sem vettem volna,az első mellett döntöttem.
Felálltam helyemről,majd az illető nyakába ugrottam,olyan jól esett az ,hogy keresett.
Megöleltem,majd eszembe jutott elhatározásom ami mellől nem tántorodom el,így eltoltam magamtól.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Kerestelek,de Nick mondta,hogy találkozol valakivel,én meg épp erre jártam,gondoltam megnézem a srácokat.
- Hát akkor,nem tartalak fel,nekem is ideje lenne indulnom.
-Nem tartasz fel,beszélhetnénk kettőnkről?
-Nem akarok semmiről beszélni,ha nem baj,akkor most indulnék!
Megragadta csuklómat,majd magához húzott,derekam köré fonta karját,s így szorított magához,hiába próbáltam szabadulni,nem engedett szorításából.
-Te vagy az a nő...-mondta.
-A másik 10 közül az egyik..igen én vagyok az egyik!-válaszoltam,szinte már könnyes szemmel.
-Az egyetlen!-nézett rám gyönyörű barna szemeivel.
-Mennem kell,engedj el kérlek!
Könyörgésem hiába való volt,csókja ellazított,s szinte minden gondom feledésbe merült,de ez nem mehet így tovább.
Véget vetettem csókunknak,majd öleléséből kiszabadítva magamat,siettem a kijárat felé,csak pár szót hallottam abból amit még utánam kiabált,de azt is elég halkan.
Sétáltam tovább az utcákon,s a Codyval való találkát is lemondtam.
Kicsit meg szomjaztam,ezért betértem az előttem levő boltba innivalót venni,majd mentem tovább.
Nem tudom mit tudtam csinálni ennyi idő alatt,de már délután három óra van,s azért illő lenne már haza mennem,a szüleim még dolgoznak és Nick sem biztos,hogy otthon van,végül is még egy kicsit ráérek,ezért gondoltam átmegyek Caitlinhez egy kicsit beszélgetni.
Próbálkoztam a bejutással,de minden hiába,senki sem nyitott ajtót.
Ellenben,amikor kiléptem a kapun és hazafelé vettem az irányt persze,hogy össze találkoztam Justinnal.
-Szia Brook!
-Szia.-köszöntem,de mentem is tovább.
Bele telt egy kis időbe,mire haza értem,mert eléggé messze lakunk egymástól.
Ahogy tippeltem,senki sincs itthon,magamra zártam a bejárati ajtót,felmentem a szobámba,onnan pedig egyenesen a fürdőszobámba vettem az irányt,meg engedtem a meleg vizes csapot,majd mivel eléggé lehangolt kedvemben voltam,hangulatomhoz illő zenét állítottam be mobilomon még hozzá Alexandra Stan Thanks For Leaving c. számát.
Beszálltam a kádba,s testemet hosszú ideig áztattam a kellemesen forró vízben.
Nem tudom kinek esik jól,azzal szórakozni,hogy már legalább 3x nyomta meg a csengőt,de biztos nem fogok ajtót nyitni.
A csengő végre elhallgatott,majd pár perccel később kiabálást hallok a földszint irányából.
-Brook..gyere már elő!Brook tudom,hogy itthon vagy beszélni akarok veled!-kiabálta egy ismerős hang.
Mit sem téve,feküdtem tovább csöndben a vízzel,s habbal tele fürdőkádban.
Újra kiabálni kezdett az a hang.
-Brook,kérlek gyere elő,nem akarlak bántani.-mondta újra.
Valaki benyitott szobámba,majd a fürdőbe is.
-Te észnél vagy?Azt hittem valami betörő az!-kiabáltam rá.
-Hmm..rég volt részem ilyen szép látványban!Be szállhatok?-vette le pólóját.
-Nem,nem szállhatsz be,különben is mit keresel te itt?És hogy jutottál be ide?
Tovább vetkőzött,majd beszállt mellém a kádba.
-Csengettem,de senki nem jött ki,majd a hátsó kapun be jöttem,és hát a hátsó ajtó kulcsa pedig tudom hol van!-válaszolt.
-De akkor sem...-mondtam.
Pontosabban mondtam volna,ha hagy szóhoz jutni,de ő megint gyorsabb volt nálam,az ölébe húzott,fejemet mellkasára helyeztem,s azonnal kapott is az alkalmon,ajkunk lassan közelített egymáshoz ezzel el is kezdődött hosszú csók csatánk.
Pár perccel később,már éreztem,hogy a víz már kezd kihűlni,hiszen lassan fél órája ülünk benne,így hát felkaptam törölközőmet,magam köré tekertem,majd adtam egyet Jussnak is.
Mivel még nincs este,kerestem egy szettet,amit felveszek,s alá egy sexy fehérneműt.
Nem is kellett sokáig gardróbomban keresni,mert hamar meg találtam amit kerestem,amint a fehérneműt felvettem magamra,nem jutottam tovább,ugyan is valakinek nagyon is beindította a fantáziáját.
Pár másodperc múlva,már csak arra eszméltem fel,hogy az ágyamban fekszünk,Justin felém mászott,s teljesen belepirultam abba,hogy érzem dudorodó férfiasságát.
-Valami baj van cica?-kérdezte boci szemekkel.
Nyakát átkarolva,mélyen a szemébe néztem és így válaszoltam,de alig bírtam ki nevetés nélkül.
-Nincs semmi probléma,de veled ott lent van egy kis gáz!-mosolyodtam el.
Lenézett,majd ezt mondta:
-Basszus-pirult el-Tudod,ez csak akkor van ha veled vagyok és ilyen sexy vagy!-mosolygott,majd megcsókolt.
Még legalább egy órát töltöttünk az àgyba,miután felöltöztünk lesétáltunk a nappaliba,kicsit beszélgettünk Tv-t néztünk,majd elérkezett az idő,amikor Juss indulni készült.
Oda sétálltunk az ajtóhoz,kinyitottam,s Codyval találtuk szembe magunkat,mind eközben Justin mind végig a derekamat karolta.
-Te,hogy tehettél velem ilyet te büdös ribanc?(!)-s a tenyere az arcomon csattant.
-Én nem...!
-Nem mi?Akkor mit keres itt?-kérdezte Cody.
-Hogy jössz ahhoz,hogy meg üss egy nőt?Te normális vagy?-kérdezte Juss Codytól.
-Amúgy is te mit szólsz bele?Engedd már el a barát nőm derekát te rohadék!-vágott vissza C.
-Én vagyok a rohadék?Te vagy az,mert bántottál egy nőt,te egy szégyen vagy ember,most pedig húzz el innen és hagyd békén Brookot!-mondta J,majd meglökte Codyt.
-Ha ennyire erős vagy,akkor gyere ki,ne az ajtóba pofázz,gyere verj meg akkor!-szólította fel C J-t.
A szemem láttára kezdtek el verekedni,jól esett,hogy Justin próbált védeni,de azt a pofont megérdemeltem,s erre a verekedésre sem volt semmi szükség.
Próbáltam leállítani őket,de vagy nem sikerült,vagy én kaptam egy újabb pofont.
Az utca a rendőrségi autó szirénájától zajongott,ami a házunk előtt állt meg,a fiúkat szétválasztották,majd a járőr autóba ültették,s be vitték őket az őrsre.
Abban a pillanatban remekül éreztem magam nem tudtam mit csináljak,meg voltam rémülve,tehetetlen voltam,így csak vártam és vártam a telefon hívást.
Közben a szüleim is haza értek a munkából,s Nick is haza érkezett.
Egy két óra múlva,ágyamon heverő telefonom csörgésére lettem figyelmes,a kijelzőn Justin neve villogott,majd pár másodperc után felvettem.
-Haló!-szóltam bele a készülékbe.
-Szia Brook!Értem tudnál jönni?De kérlek ne szólj a szüleidnek!
-Máris indulok,maradj ott!-miket beszélek,miért jönne el,ha el sem engedik?
-Siess kérlek.Szia.-köszönt el.
Magamra kaptam kabátomat és a cipőmet,majd gyors gyalogolásba kezdtem a rendőrség felé.
Úgy negyed óra séta után végre megérkeztem,sietve hagytam hátra a bejárathoz vezető lépcsőfokokat,s ugyan így rohantam be a kapitányhoz,kopogtam az ajtón,majd beléptem a kis helyiségbe.
-Jó estét uram.-köszöntem illedelmesen.
-Jó estét kisasszony!Kérem foglaljon helyet.
-Köszönöm.
-Nos,úgy tudom,ön tanúja volt ennek a verekedésnek,amit ez a két úr követett el.Meg tudná mondani,melyikőjük kezdte az egészet?
-Igazából minden az én hibám,minden miattam és miatta történt!-mutattam Justinra.
-Értem.Mivel nem történt baleset és testi sértés sem,ebben az esetben el vannak engedve,de ezt vehetik figyelmeztetésnek!
-Köszönjük.-mondtam-Viszlát!
A fiúk csak sétáltak előttem egymás után,egyik sem szólt semmit.
Eléjük siettem,hogy megállítsam őket és beszéljek velük.
-Mondjátok,ti normálisak vagytok?-kérdeztem.
-De Brook...-kezdte Justin.
-Tudjátok mit,nincs semmi de.Ennél gyerekesebben nem tudtátok volna megoldani?
-Brook várj!-kapott kezem után Cody.
-Hagyjatok békén,én mentem.
Elindultam haza,de valaki utánam futott.
-Brook várj!Figyelj,ha vele akarsz lenni,nem állok az utatokba,tudod,hogy én mennyire szeretlek és a te boldogságod nekem a legfontosabb,szóval csak mondanod kell és békén hagylak.
Nem válaszoltam semmit,fogtam magam és haza mentem.
Felmentem szobámba,lefürödtem,magamra vettem alvós ruhámat,majd ágyba feküdtem,s mély gondolkodásom közben elnyomott az álom.
A múltunk,a jelenünk,a jövőnk elmúltunk.
Ennek a kapcsolatnak,nem adok sok esélyt,ennek így nincs jövője,az állandó bujkálás,hazudozás nem vezet semmire,de még így úgy érzem,enyémnek kell lennie.
Ma találkozok Codyval,s lehet mindent be vallok neki,jobb ha tud a dologról és nem mástól tudja meg,mivel egy kapcsolatban fő az őszinteség.
Rápillantottam mobilom kijelzőjére ami 9:23-at mutatott jobbnak láttam,ha kikelek az ágyból,mert különben vissza alszok és egy jó darabig biztos nem kelek fel.
A fürdőszobám fele vettem az irányt,lezuhanyoztam,törölközőmet magam köré tekertem,majd a szekrényemhez igyekeztem,előkerestem a hangulatomhoz és persze az idő járáshoz illő ruha összeállítást,ami ilyen lett.
Vissza siettem a fürdőszobába,majd hosszú loboncom kifésültem,majd smink gyanánt csak ki spiráloztam szempilláimat.
Lementem a nappaliba,ahol Nick szokás szerint játszott...,át néztem a konyhába,ahol apa az asztalnál ülve kortyolgatta kávéját,közben újságot olvas,anya pedig a reggelit készíti.
-Jó reggelt család!-köszöntem.
-Jó reggelt kicsim!-köszöntek vissza.
-Te is kérsz?-kérdezte anya.
-Nem,köszi, most inkább ki hagyom,mert rohannom kell.-válaszoltam.
Kezembe kaptam egy almát,majd kis méretű táskámat a vállamra dobva elindultam az ajtó felé.
Hosszasan sétálgatok az utcákon,s közben mobilomon kedvenc zenéimet hallgatom.
A sok sétálásban el is fáradtam,így hát gondoltam leülök kicsit a közeli pályán nézem az ott focizó fiúkat,hát így is tettem.
Leültem a lelátóra,mobilom ugyan úgy játszotta újra a zenéket,s miközben a fiúkat nézegettem volt időm gondolkozni is,bár nem jutottam semmire sem.
Egyszer viszont a zene megállt,majd egy név villogott Iphonom kijelzőjén: "Justin",gondolkoztam rajta,hogy felvegyem-e,de a nem mellett döntöttem,így ujjamat végighúzva a piros vonalon bontottam a hívást.
Tovább hallgattam a zenét,majd kicsivel később újra próbálkozott,de ismét bontottam a hívást,majd valaki megköszörülte rekedtes hangját,s én egyből oda kaptam fejemet.
Azt sem tudtam,mit csináljak,oda menjek,vagy csak tegyek úgy mint,ha észre sem vettem volna,az első mellett döntöttem.
Felálltam helyemről,majd az illető nyakába ugrottam,olyan jól esett az ,hogy keresett.
Megöleltem,majd eszembe jutott elhatározásom ami mellől nem tántorodom el,így eltoltam magamtól.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Kerestelek,de Nick mondta,hogy találkozol valakivel,én meg épp erre jártam,gondoltam megnézem a srácokat.
- Hát akkor,nem tartalak fel,nekem is ideje lenne indulnom.
-Nem tartasz fel,beszélhetnénk kettőnkről?
-Nem akarok semmiről beszélni,ha nem baj,akkor most indulnék!
Megragadta csuklómat,majd magához húzott,derekam köré fonta karját,s így szorított magához,hiába próbáltam szabadulni,nem engedett szorításából.
-Te vagy az a nő...-mondta.
-A másik 10 közül az egyik..igen én vagyok az egyik!-válaszoltam,szinte már könnyes szemmel.
-Az egyetlen!-nézett rám gyönyörű barna szemeivel.
-Mennem kell,engedj el kérlek!
Könyörgésem hiába való volt,csókja ellazított,s szinte minden gondom feledésbe merült,de ez nem mehet így tovább.
Véget vetettem csókunknak,majd öleléséből kiszabadítva magamat,siettem a kijárat felé,csak pár szót hallottam abból amit még utánam kiabált,de azt is elég halkan.
Sétáltam tovább az utcákon,s a Codyval való találkát is lemondtam.
Kicsit meg szomjaztam,ezért betértem az előttem levő boltba innivalót venni,majd mentem tovább.
Nem tudom mit tudtam csinálni ennyi idő alatt,de már délután három óra van,s azért illő lenne már haza mennem,a szüleim még dolgoznak és Nick sem biztos,hogy otthon van,végül is még egy kicsit ráérek,ezért gondoltam átmegyek Caitlinhez egy kicsit beszélgetni.
Próbálkoztam a bejutással,de minden hiába,senki sem nyitott ajtót.
Ellenben,amikor kiléptem a kapun és hazafelé vettem az irányt persze,hogy össze találkoztam Justinnal.
-Szia Brook!
-Szia.-köszöntem,de mentem is tovább.
Bele telt egy kis időbe,mire haza értem,mert eléggé messze lakunk egymástól.
Ahogy tippeltem,senki sincs itthon,magamra zártam a bejárati ajtót,felmentem a szobámba,onnan pedig egyenesen a fürdőszobámba vettem az irányt,meg engedtem a meleg vizes csapot,majd mivel eléggé lehangolt kedvemben voltam,hangulatomhoz illő zenét állítottam be mobilomon még hozzá Alexandra Stan Thanks For Leaving c. számát.
Beszálltam a kádba,s testemet hosszú ideig áztattam a kellemesen forró vízben.
~15 perccel később~
Nem tudom kinek esik jól,azzal szórakozni,hogy már legalább 3x nyomta meg a csengőt,de biztos nem fogok ajtót nyitni.
A csengő végre elhallgatott,majd pár perccel később kiabálást hallok a földszint irányából.
-Brook..gyere már elő!Brook tudom,hogy itthon vagy beszélni akarok veled!-kiabálta egy ismerős hang.
Mit sem téve,feküdtem tovább csöndben a vízzel,s habbal tele fürdőkádban.
Újra kiabálni kezdett az a hang.
-Brook,kérlek gyere elő,nem akarlak bántani.-mondta újra.
Valaki benyitott szobámba,majd a fürdőbe is.
-Te észnél vagy?Azt hittem valami betörő az!-kiabáltam rá.
-Hmm..rég volt részem ilyen szép látványban!Be szállhatok?-vette le pólóját.
-Nem,nem szállhatsz be,különben is mit keresel te itt?És hogy jutottál be ide?
Tovább vetkőzött,majd beszállt mellém a kádba.
-Csengettem,de senki nem jött ki,majd a hátsó kapun be jöttem,és hát a hátsó ajtó kulcsa pedig tudom hol van!-válaszolt.
-De akkor sem...-mondtam.
Pontosabban mondtam volna,ha hagy szóhoz jutni,de ő megint gyorsabb volt nálam,az ölébe húzott,fejemet mellkasára helyeztem,s azonnal kapott is az alkalmon,ajkunk lassan közelített egymáshoz ezzel el is kezdődött hosszú csók csatánk.
Pár perccel később,már éreztem,hogy a víz már kezd kihűlni,hiszen lassan fél órája ülünk benne,így hát felkaptam törölközőmet,magam köré tekertem,majd adtam egyet Jussnak is.
Mivel még nincs este,kerestem egy szettet,amit felveszek,s alá egy sexy fehérneműt.
Nem is kellett sokáig gardróbomban keresni,mert hamar meg találtam amit kerestem,amint a fehérneműt felvettem magamra,nem jutottam tovább,ugyan is valakinek nagyon is beindította a fantáziáját.
Pár másodperc múlva,már csak arra eszméltem fel,hogy az ágyamban fekszünk,Justin felém mászott,s teljesen belepirultam abba,hogy érzem dudorodó férfiasságát.
-Valami baj van cica?-kérdezte boci szemekkel.
Nyakát átkarolva,mélyen a szemébe néztem és így válaszoltam,de alig bírtam ki nevetés nélkül.
-Nincs semmi probléma,de veled ott lent van egy kis gáz!-mosolyodtam el.
Lenézett,majd ezt mondta:
-Basszus-pirult el-Tudod,ez csak akkor van ha veled vagyok és ilyen sexy vagy!-mosolygott,majd megcsókolt.
Még legalább egy órát töltöttünk az àgyba,miután felöltöztünk lesétáltunk a nappaliba,kicsit beszélgettünk Tv-t néztünk,majd elérkezett az idő,amikor Juss indulni készült.
Oda sétálltunk az ajtóhoz,kinyitottam,s Codyval találtuk szembe magunkat,mind eközben Justin mind végig a derekamat karolta.
-Te,hogy tehettél velem ilyet te büdös ribanc?(!)-s a tenyere az arcomon csattant.
-Én nem...!
-Nem mi?Akkor mit keres itt?-kérdezte Cody.
-Hogy jössz ahhoz,hogy meg üss egy nőt?Te normális vagy?-kérdezte Juss Codytól.
-Amúgy is te mit szólsz bele?Engedd már el a barát nőm derekát te rohadék!-vágott vissza C.
-Én vagyok a rohadék?Te vagy az,mert bántottál egy nőt,te egy szégyen vagy ember,most pedig húzz el innen és hagyd békén Brookot!-mondta J,majd meglökte Codyt.
-Ha ennyire erős vagy,akkor gyere ki,ne az ajtóba pofázz,gyere verj meg akkor!-szólította fel C J-t.
A szemem láttára kezdtek el verekedni,jól esett,hogy Justin próbált védeni,de azt a pofont megérdemeltem,s erre a verekedésre sem volt semmi szükség.
Próbáltam leállítani őket,de vagy nem sikerült,vagy én kaptam egy újabb pofont.
Az utca a rendőrségi autó szirénájától zajongott,ami a házunk előtt állt meg,a fiúkat szétválasztották,majd a járőr autóba ültették,s be vitték őket az őrsre.
Abban a pillanatban remekül éreztem magam nem tudtam mit csináljak,meg voltam rémülve,tehetetlen voltam,így csak vártam és vártam a telefon hívást.
Közben a szüleim is haza értek a munkából,s Nick is haza érkezett.
Egy két óra múlva,ágyamon heverő telefonom csörgésére lettem figyelmes,a kijelzőn Justin neve villogott,majd pár másodperc után felvettem.
-Haló!-szóltam bele a készülékbe.
-Szia Brook!Értem tudnál jönni?De kérlek ne szólj a szüleidnek!
-Máris indulok,maradj ott!-miket beszélek,miért jönne el,ha el sem engedik?
-Siess kérlek.Szia.-köszönt el.
Magamra kaptam kabátomat és a cipőmet,majd gyors gyalogolásba kezdtem a rendőrség felé.
Úgy negyed óra séta után végre megérkeztem,sietve hagytam hátra a bejárathoz vezető lépcsőfokokat,s ugyan így rohantam be a kapitányhoz,kopogtam az ajtón,majd beléptem a kis helyiségbe.
-Jó estét uram.-köszöntem illedelmesen.
-Jó estét kisasszony!Kérem foglaljon helyet.
-Köszönöm.
-Nos,úgy tudom,ön tanúja volt ennek a verekedésnek,amit ez a két úr követett el.Meg tudná mondani,melyikőjük kezdte az egészet?
-Igazából minden az én hibám,minden miattam és miatta történt!-mutattam Justinra.
-Értem.Mivel nem történt baleset és testi sértés sem,ebben az esetben el vannak engedve,de ezt vehetik figyelmeztetésnek!
-Köszönjük.-mondtam-Viszlát!
A fiúk csak sétáltak előttem egymás után,egyik sem szólt semmit.
Eléjük siettem,hogy megállítsam őket és beszéljek velük.
-Mondjátok,ti normálisak vagytok?-kérdeztem.
-De Brook...-kezdte Justin.
-Tudjátok mit,nincs semmi de.Ennél gyerekesebben nem tudtátok volna megoldani?
-Brook várj!-kapott kezem után Cody.
-Hagyjatok békén,én mentem.
Elindultam haza,de valaki utánam futott.
-Brook várj!Figyelj,ha vele akarsz lenni,nem állok az utatokba,tudod,hogy én mennyire szeretlek és a te boldogságod nekem a legfontosabb,szóval csak mondanod kell és békén hagylak.
Nem válaszoltam semmit,fogtam magam és haza mentem.
Felmentem szobámba,lefürödtem,magamra vettem alvós ruhámat,majd ágyba feküdtem,s mély gondolkodásom közben elnyomott az álom.
annyira jó imádom :))
VálaszTörlésNagyon örülök,annyira köszönöm!:)
VálaszTörlés