Chapter five

Itt a következő rész!Nem lett meg a 3 komment,de meghoztam és köszönöm a plusz egy feliratkozót!:) Jó olvasást!

A parkból elindultunk haza,s az ajtóban megállva beszélgettünk még kicsit,majd mind a ketten elvonultunk.

Reggel kaptam egy SMS-t Codytól.

"Jó reggelt!Ha ma ráérsz gondoltam átmehetnék hozzátok,persze ha a szüleidnek sincs ellenére!"

Miután magamhoz tértem elküldtem neki a választ.

"Neked is jó reggelt!Nyugodtan gyere át,már várlak!:)"

Jött is a válasz.

"Rendben,egy óra múlva ott vagyok.:)"

Gyors felöltöztem,elvégeztem reggeli rutinjaimat,majd lementem reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntem a lentieknek.
-Jó reggelt kicsim!-kortyolt bele apa a kávéjába és olvasta tovább az újságot.
-Neked is kicsim!-mondta anya.
-Anya!Nem baj,ha ma átjön az egyik ismerősöm?-kérdeztem.
-Nem,nyugodtan átjöhet,úgy sem leszünk itthon,mert mennünk kell apáddal dolgozni.
-Rendben!Köszönöm!-haraptam bele a kezemben lévő almába. 
Alig,hogy anyáék elmentek a munkába,Cody meg is érkezett,beinvitáltam a nappaliba és leültünk beszélgetni.
-Mekkora házatok van.-nevette el magát.
-Kicsi.-nevettem el én is magam.
-A szüleid?-kérdezte.
-Nemrég mentek el dolgozni,és elég későn jönnek haza.Nick,az öcsém ő pedig fent van a szobájában.
-Este lenne kedved átjönni vacsorára?Be szeretnélek mutatni a szüleimnek.
-Hmm..lássuk csak-kezdtem el gondolkozni-Pont ráérek,szóval 7-re gyere értem.
Erre ő bólintott egyet és elnevette magát.

~ Este ~

Épp most érkeztünk meg Codyékhoz,ő mondta,hogy mekkora a házunk,hát elnézve az övéké sem sokkal kisebb,persze én nem szoktam dicsekedni azzal,hogy mennyi pénzünk van meg mekkora házunk,azért szeressenek aki vagyok,nem pedig azért,mert van pénzem.
-Anya,apa gyertek!-szólt a szüleinek.
-Jó estét!-mondtam.
-Anya,Apa ő itt Elizabeth Brook Wilson.Brook ők itt a szüleim Mr. és Mrs.Simpson.
-Nagyon örvendek!-mondtam barátom szüleinek.
-Szintén örülünk!Nyugodtan tegezz bennünket!-mondta Mrs.Simpson(Angie).
-Gyere,üljünk le az asztalhoz.-mondta Cody,majd udvariasan kihúzta nekem a széket.
-Gyerekek asztalhoz,kész a vacsora!-kiabált fel a többieknek Mr.Simpson(Brad)?
Nem is tudtam,hogy vannak testvérei Codynak,de se baj,most meg fogom őket ismerni.
A lépcsőn egy kb. 15 éves lány és egy kb. 10-11 éves fiú jött le.
Meg voltam lepődve,nem említette,hogy van testvére,de az,hogy majdnem velem egy idős a lány,azt pedig végképp nem tudtam.

Angie nagyon finomat főzött,alig bírtam betelni vele,s miután egészen jól laktam a desszertet sajnos már nem bírtam elfogyasztani.
-És mióta vagytok együtt?-kérdezte Brad.
-Még csak pár napja,szóval elég friss a dolog!-válaszoltam.
-Hurrá!Felmehetek a szobámba?-kérdezte a lány,akit azt hiszem Allinek hívnak.
-Menj!-válaszolta Angie lányának.
Nem akarok bunkó lenni,hogy elsőre ítélkezek,de ez a lány elég fura és bunkó is,egyáltalán nem szimpatikus,hátha később majd kijövünk egymással.

~ One year later ~

Egy évvel később még mindig boldoggá tud tenni,igen még mindig együtt vagyunk,a suli miatt sem ment tönkre a kapcsolatunk,sem pedig más miatt.
A vacsora estélyén elhatároztam,hogy én is bemutatom őt a szüleimnek,mint újdonsült barátomat,apa eleinte kicsit neheztelt rám,nem tudta elfogadni,hogy nem leszek örökké kisgyerek,el kellett fogadnia,hogy felnőttem,nehezen,de ment neki.
Így már szerencsére elfogadta azt,hogy együtt vagyunk és azt hiszem az elején nem kedvelte,de mára teljesen megszerette Codyt.
Én is változtattam a hozzáállásomon,nyitottam barátom testvérei felé és azóta teljesen megkedveltük egymást mind Tommal,mind pedig Allievel.
Egy év telt el mióta együtt vagyunk,s az egy éves évfordulónkra kaptam tőle egy hatalmas ajándékot,egy hét nyaralást azon a bizonyos parton és azon a helyen,ahol "megismerkedtünk",ennek nagyon örültem és amikor elmondta,hogy hova is megyünk,szóhoz sem jutottam,csak megöleltem.

Love my boyfriend

Itt ülünk a tengerparton,beszélgetünk,epret eszünk csokiba mártva,képeket csinálunk és teljesen boldognak érzem magam,nem gondolok semmire,csak kettőnkre és az itt eltöltött szép és boldog percekre,teljes mértékbe biztos vagyok benne,hogy ez a nap emlékezetes lesz számunkra.-a többi is nem csak ez-

#my love

#Kiss

Még pár kép,csók az óceán parton stb...tökéletes egy nap.
Este is úgy gondoltunk sétálunk egyet a parton,találkoztunk egy kedves hölggyel akit megkértünk készítsen rólunk mobilommal egy képet,ami sikeresen elkészült.

Majd,leterítettük a plédet és csodáltuk az sötét ám csillagokkal tele égboltot.
Később ismerős hangra lettem figyelmes,ám a sötét miatt nem láttam a felénk sétáló embereket,csak alakjukat és azt,hogy csókolóznak,ezért nem zavartattam tovább magam visszafeküdtem a plédre és folytattam előzőleg elkezdett tevékenységünket.

Egyre hangosabban lehetett hallani,nevetésüket és beszédüket is,így még ismerősebb volt a hang.
-Nocsak,nocsak Elizabeth Wilsonhoz van szerencsém?-kérdezte egy srác,akinek nem tudtam kivenni arcát a sötét miatt.
-Igen,én vagyok.És te ki vagy?-kérdeztem vissza.
-Ó,hát nem is emlékszel már rám?Az exedre?Hmm.. ez elég szomorú.-válaszolt.
-Mit akarsz?Menj el,hagyj békén minket!
-Ilyen hamar sikerült túllépned?
-És,ha igen akkor sincs hozzá semmi közöd!Cody kérlek menjünk!-álltam fel a plédről.
-Hova siettek?Be sem mutatsz a barátodnak?-kérdezte.
-Nem!Kérlek menjünk!-mondtam ismét Codynak.
Végre elindultunk vissza a szállodába,ahol megszálltunk.
Felértünk a szobába,lefürödtünk,majd bebújtunk a puha takaró alá,de nem tudtam aludni,s ahogy észre vettem Cody sem.
-Mi a baj?-kérdeztem barátomat.
-Semmi.-mosolygott,majd homlokon puszilt.
Tudtam,hogy érdekli ki is volt az a srác a parton,eléggé nehezemre esett róla beszélni,de erőt vettem magamon és belekezdtem.
-Cody,ő Justin volt,a volt barátom és első szerelmem,de hidd el már egyáltalán nem érdekel mi van vele,kivel van,hol jár!Teszek rá,már régen túltettem magam rajta!Itt vagy nekem te és ez a legfontosabb nekem!
-Jó,jó!Nem kell mentegetőznöd,megértem és tudom,hogy soha sem hazudnál nekem!-mondta és teljes mértékben igaza volt.
Bár már elég rég óta nem láttam és nem beszéltem Justinnal,talán lehet,hogy még mélyen ott bent,a szívem egyik kis apró sarkában még mindig szeretem?
Nem ez teljes képtelenség,Brook megint hülye vagy,itt van Cody,szeret,hűséges,mindenben támogat,soha nem hazudott és nem bántott,ellenben Justin:az sem érdekelte,hogy eljöttél,nem is szeretett igazán,tett arra,hogy mit érzel,mire van szükséged egyszóval ő egy hatalmas nagy görény!
Alig látok már valamit,nagyon álmos vagyok,barátom mellkasára helyeztem fejem,ő átkarolt és így tértünk nyugovóra.

Ez lett volna a következő rész,remélem tetszik.Az előző részhez nem lett meg a 3 komment,de volt mellette egy pipa,így  úgy gondoltam hozom a következőt!A következő rész ugyan úgy 3 komment után fogom hozni.:)

Chapter four

Meghoztam a következő részt,most nem szeretném húzni az időt ezért csak annyit mondok,hogy jó olvasást kívánok hozzá! :)

S az az ismerős hang nem is akárkitől származott ...Cody volt az,aki nevemen szólogatott.
Szememet egyből kinyitottam és rámosolyogtam,de ő mit keres itt?
*Ó,de hülye vagy!-súgta az a bizonyos belső hang*
-Jól vagy,nem esett bajod?-kérdezte aggódva,de az édes mosoly ott rejtőzött szája szélén.
-Igen jól vagyok!-ültem fel lassan a homokban.
Felém nyújtotta kezét,majd felhúzott és csak álltunk egymással szemben,mélyen a másik szemét bámulva.

"Bolondos játékunkból" Nick szakított ki.
-Jössz vissza a szállodába?Kajás vagyok menjünk már!-mondta Nick.
-Jó,menj előre mindjárt megyek!
-Biztos jól vagy?-kérdezte Cody.
-Persze,teljes mértékben!Semmi bajom.-küldtem felé egy bíztató mosolyt. 
-Van kedved később találkozni?-mosolygott.
-Este 7-kor ugyan itt?
-Itt leszek!Most menj,már biztos várnak a szüleid.
-Szia,akkor este itt!-köszöntünk el egymástól.

~ Este ~ 

-Anya,lemegyek a partra!
-Még is minek?Mindjárt sötétedik,mit csinálsz még ott?-aggodalmaskodott.
-Anyaa!Találkozóm van,légyszíves had menjek el.-könyörögtem.
-Rendben,de időben gyere vissza,mert nem akarom utánad küldeni apádat!
-Ahh,rendben!-forgattam meg szemeimet,majd homlokon pusziltam anyut.
Bementem a szobámba elkezdtem  készülődni,lefürödtem,felvettem egy ruhát,de most nem sminkeltem.

Lementem a partra,vártam pár percet és Cody is megérkezett egy szál vörös rózsával a kezében.
-Régóta vársz?
-Nem,csak 2-3 perccel ezelőtt érkeztem.
-Mmm..tessék ezt neked hoztam.-nyújtotta át a virágot egy puszi kíséretében. 
-Köszönöm,nagyon szép,de nem kellett volna.-mosolyogtam a fiúra.

Leterítettünk egy kockás plédet és leültünk beszélgettünk,Cody egy kicsit megnevettetett.
Hosszasan elbeszélgettünk a nyaralásról meg persze pár alap dologról,amit még nem tudtunk egymásról.
Lefeküdtünk a plédre és belekezdtünk az ég kémlelésébe,figyeltük a csillagokat,a repülőknek a villódzó fényét és közben hallgattuk az óceán morajlását.

Amikor már elég rég óta feküdtünk a pléden az égre való merengésemből az szakított ki,hogy a fiú mellkasán fekszek.
Így feküdtünk a parton,de egyből fel akartam ülni,vagy csak arrébb feküdni,de a fiú nem engedte,visszarántott arra a helyre,ahol az előbb pihentem.

Beszélgettünk tovább,figyeltük a csillagképeket és láttunk egy hulló csillagot. 
-Kívánj valamit!-mondtam.
-Kívántam.De te is kívánj!-hallottam a hangjában egy kis mosolyra utaló jelet.
-Megvolt!Mit kívántál?-fölé hajoltam és vártam a választ,de nem kaptam meg.
Helyette mást kaptam,amin meglepődtem.

-Te mit kívántál?-kérdezett vissza.
-Ezt!-visszacsókoltam.
Csók csatánk után,összepakoltunk ideje menni,mert már elég késő van és nem akarom,hogy apa esetleg értem jöjjön.
-Köszönöm ezt a csodás estét!
-Ugyan,én köszönöm,hogy eljöttél!-mondta,majd homlokon puszilt.
Búcsúként adtam mézédes ajkaira egy puszit,majd beléptem a szállodába,ő pedig elment az ő szállásukra.
Az elkövetkezendő pár napot "együtt" töltöttük,vagyis csak majdnem.
Nick állandó jelleggel a nyakamon volt,ide had jöhessen el velünk meg oda...teljesen leszívja az összes energiámat.
Most azt kérdeznétek mi van Cody és köztem ugye?
Semmi,vagyis csak vagyunk mindenhova egymással megyünk,megtanított szörfözni-bár még mindig nem vagyok profi-elhülyéskedünk és jól érezzük magunkat egymás társaságában.
Igen szinte mondhatnám azt,hogy járunk,de nem teszem.
Nem tudom mi fog ebből kisülni,ha vége lesz a nyaralásnak,ugyan is holnap utazunk haza.
Reggel elkezdtünk bepakolni a bőröndökbe,majd miután azzal végeztünk bepakoltunk a kocsi.
Este megbeszéltem Codyval,mikor indulunk jöjjön ki,hogy el tudjak tőle köszönni,így is tett.
Még volt egy kis időnk,így tettünk egy rövid kört a parton,mindent megbeszéltünk,ők még pár napot maradnak,majd csak utána jönnek haza.
Végül mi is elindultunk a hosszú hazafelé vezető útra.

 ~ One month later ~ 

Egy hónap telt el a nyaralás óta,minden nap beszéltünk telefonon,skypeon vagy személyesen.
Egyre jobban beleszerettem ebbe a fiúba,s kezdem úgy érezni ő is érez irántam valamit,talán a ma esti "randin" kiderül.
Egy egyszerű ruhát vettem fel,nagyon kevés smink,magamra fújtam kedvenc parfümömet-amit egyébként tőle kaptam-és indultam is az étterembe.
Vége van a randinak,a parkban sétálgatunk és leültünk egy padra.
-Jól érezted magad?-kérdezte.
-Soha jobban!-mosolyogtam.
-Ennek örülök,nos bevallok valamit.Amikor a nyaraláson voltunk,tudod Miamiban és elcsattant az az apró csók,szóval azóta úgy érzem valami megváltozott és elkezdtem olyat érezni mint még soha.Szóval csak azt akarom mondani,hogy tetszel és szeretlek!
Teljes mértékben elpirultam,amennyire csak lehet.
-Ezzel azt akarod mondani,hogy..?
-Igen,persze csak ha te is akarod!
-Igen!-mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.

Szorosan magamhoz öleltem,majd belekezdtünk csók csatánkba,ami miatt levegő után kapkodva váltunk el egymástól.

  

Ez lett volna a következő rész remélem tetszett,és tudom,hogy még csak most kezd beindulni a blog,de a következő rész 3 komment után hozom majd.Próbáljátok meg összehozni nekem,mert akkor tudni fogom,hogy van értelme folytatni ezt a Balogomat! :) 

Detti

Chapter Three

Meghoztam a következő részt.A késésért bocsánat,nem keresek kifogásokat és nem fogok mentegetőzni,de most megérkezett,szóval jó olvasást! Detti :)

Mivel a mai napom eléggé fárasztó volt,felmentem a szobámba onnan pedig a saját fürdőszobámba vettem az irányt.Tele engedtem magamnak a kádat jó forró vízzel,beleültem,s kedvenc dalaim hallatán megpróbáltam elengedni magam,ami szerencsére sikerült is.

Kopogásra lettem figyelmes,amit egy hang is követett.
-Kicsim,ha készen vagy gyere az irodámba szeretnék beszélni veled!-mondta apa.
-Rendben,felöltözök és már lent is vagyok!
Kiszálltam a kádból,magamra tekertem a törölközőmet,szekrényem elé sétáltam és kerestem egy pizsamát.Nehezen,de megtaláltam kedvencemet persze a szekrény legalján.

Letotyogtam hulla fáradtan a lépcsőn és apa irodájába igyekeztem.

Kopogtam a hatalmas fa ajtón,meghallva a bűvös szót,kinyitottam azt és beléptem az irodába.Már mindenki ott volt,csak rám vártak.
-Gyerekek,szeretnék mondani valamit nektek.-kezdett bele apa.
-Jövőhéten Miamiba megyünk nyaralni,a szállodát már lefoglaltuk.West Palm Beach-re megyünk a Blue Moon Hotelba.
-Most komolyan ezért kellett abbahagynom a videó játékot?-állt fel Nick a székről.
Milyen jó,egy újabb hét összezárva a családdal,ne értsétek félre,de néha szeretnék úgy igazán egyedül lenni amikor senki nem zavar,csend van és nyugalom.

                                                                     ~ Sunday night ~

-Elizabeth,Nick összepakoltatok már?-kiabál fel anya az emeletre.
-Igen!-kiabáltuk egyszerre. 
Hétfő reggel,pontosabban hajnali 5-kor indultunk a hosszú autóútra apa csodálatos fekete autójával.

 

Nagyjából csak röpke 18 órát leszek a családommal egy légtérbe,már alig várom,hogy megérkezzünk,pedig még csak 3 órája utazunk.Kis idővel később,hogy pontosítsak 14 órával később az öcsém Nick ,már teljesen az agyamra megy.Ki idegelt a hülye,fárasztó vicceivel és azzal,hogy nem hagyott aludni,mert az út mondatni dög unalmas volt,és akkor még szépen is fogalmaztam.Megérkeztünk a szállodához,apa leparkolt mi pedig a recepciós pulthoz igyekeztünk.Teljesen ledöbbentem amikor beléptünk a lefoglalt szobába,pontosabban egy egész lakosztály volt,hatalmas,szép és otthonos.

Mivel elég későn érkeztünk meg épp,hogy csak pár ruhát kipakoltunk és már mindenki a saját ágyában feküdt.
                                                                        ~*~
Már két napja,hogy itt vagyunk,de csak elég unalmas dolgokat csináltunk,sétáltunk a városba étteremben voltunk stb..ma pedig úgy terveztem,hogy a jó időnek örömére lemegyek a partra egy kicsit,persze Nicket is vinnem kell magammal.Leértünk a gyönyörű szép partra ahol szörfösök milliói nyüzsögtek deszkáikkal a kezükben,majd egyenesen a tengerbe vetették magukat,Nick sem tett másképp,így engem magamra hagyva sétálgattam végig a parton.Annyira csábított a víz látványa,de nem úszni akartam,hanem inkább kipróbálni egy új dolgot....a szörföt!Így hát erőt vettem magamon,fogtam egy deszkát és irány a víz,megkerestem Nicket,aki pár hasznos tanáccsal látott el engem mielőtt nekikezdek a hullámok meglovagolásának.Minden simán ment,mindaddig amíg csak kisebb hullámok jöttek,de amikor jött egy nagyobb gondoltam megpróbálom talán sikerül fent maradnom a deszkán,s pechemre nem így sikerült.Az összes vízben és a közelében tartózkodó ember előtt rendesen beégtem,a hullám akkora volt,hogy teljesen maga alá temetett és már csak akkor eszméltem fel amikor a parton feküdtem,s egy ismerős hang folyton a nevemet mondta...s az az ismerős hang nem is akárkitől származott ...

Ez lett volna a következő rész,remélem tetszik és,hogy olvassátok majd!Persze a késésért tényleg elnézést kérek!Következő rész,ha minden jól megy,akkor jövőhét vége fele érkezik,ha nem akkor pedig 2 hét múlva hozom! Detti :)

Chapter Two

Meghoztam a második részt remélem tetszik!Az elején lesz benne pár ugrás-idő terén-,ez remélem nem baj,de szerinted így tudom megoldani,hogy hamar felpörögjenek az események!Jó olvasást! Detti

Haza fele tartó utamat végig zene hallgatással töltöttem és nem történt semmi érdekes.Otthon a családom várt az asztalnál,hogy végre megkezdhessük a hagyományos vasárnapi családi ebédet.

                                                          ~ 2011. Október vége ~

Vége lett a sulinak,most pedig itt ülök a kolesz szobámba és nézegetem mobilomon a facebook-ot,frissítettem,s bevillant az üzenetet jelző kis ikon piros színe benne egy "1" számmal.Az üzenet feladója Justin volt.

"Szia Elizabeth,hogy vagy?Hallottam azért nem jöttél a partyra,mert beteg voltál,sajnálom hogy nem tudtál eljönni,pedig nagyon jóra sikeredett!Arra gondoltam,ha lenne kedved találkozni,akkor esetleg elmehetnénk valahova!"

Valamiért amikor megláttam az ő nevét hevesebben kezdett verni a szívem,amit magam sem értettem.Elolvasva az üzenetet,írtam is a választ.

"Szia,köszönöm,már jobban vagyok,sajnálom hogy nem tudtam elmenni,de a betegség közbe szólt,azért örülök ha jól érezted magad.Nincs semmi dolgom úgy,hogy elmehetünk valamerre!Mondjuk 1 óra múlva a suli előtt,a többi meg majd ahogy alakul."

Gyorsan elkezdtem készülődni,s 45 perc után késznek nyilvánítottam magam.Elindultam a sulihoz ahol már Justin várt.
-Szia,indulhatunk?-kérdezte.
-Persze.-bólintottam.
Csak sétáltunk a hosszú és csendesnek alig ha mondható utcákon,közben beszélgettünk,próbáltuk megismerni egymást.Elérkeztünk egy fagyizóhoz,ahol én úgy megálltam,mint aki lecövekelt a mellettem lévő fiú pedig csak nagyokat mosolygott.
-Kérsz egy fagyit?
-Igen,köszönöm.-mondtam.
A kedvenceimet kértem,s miután megkaptam indultunk tovább.A délután hamar eltelt,vége a kimenőnek ezért vissza kell mennem a kollégiumba.A kapunál állva beszéltünk még pár szót,elköszöntünk egymástól,majd befele vettem az irányt a hatalmas épületbe.Alig 20 perccel később megnéztem facebookom és ott már is egy üzenet várt.

"Nagyon jól éreztem ma magam veled,remélem máskor is elmegyünk majd."

Egy gyors válasz,s már aludtam is.

                                                            ~ 2011.November eleje ~

Pár kisebb randin túl vagyunk.Igen,úgy néz ki,hogy kezd alakulni valami kettőnk között Justinnal,azt hiszem beleszerettem.Igen,ez az az érzést,amit szerelemnek hívnak,az ahogyan boldog vagy minden vele eltöltött percben,ha azt hiszed belehalsz abba,ha nincs veled,érzed,hogy nélküle nem teljes az életed.

                                                                   ~ Two month lather ~

Annyira boldog vagyok és el sem hiszem,hogy megtaláltam a szerelmet,rátaláltam az igazira.Igen Justinnal úgy döntöttünk megpróbáljuk együtt,lassan belépünk kapcsolatunk 3. hónapjába,amitől rettentően boldog vagyok és ettől még ez a hülye kollégium sem tudja elvenni örömöm.Justin belekezdett az éneklésbe -otthon- és házi videókat kezdett el feltölteni YouTube csatornájára.Még a szüleim nem ismerik és én sem ismerem az ő szüleit,de mindent a maga idejében.

                                                            ~ One month later ~ 

Egyre többet veszekszünk barátom karrierjén,a YouTube-ra feltöltött videói által fedezte fel egy énekes Usher,aki segítene beindítani karrierjét.Nem annak nem örülök,hogy felfedezték és kezdhetne valamit ének tudásával,hanem biztos vagyok abban,hogy emiatt a kapcsolatunk tönkre menne.Két hét telt el azóta,hogy Usher ajánlatot tett Justinnak,ami miatt jól össze is vesztünk,ennek tetejében Juss arra a döntésre jutott,hogy el fogja fogadni az ajánlatot.
-Justin,beszélnünk kell!-mondtam J-nek.
-Tessék hallgatlak.-mondta egyhangúan.
-Ha neked fontosabb az,hogy beindítsd a karriered mint az,hogy a barát nőddel törődj,akkor ennek a kapcsolatnak nincs jövője!
-Te most szakítani akarsz?
-Igen!
-Hmmm...Jó,ahogy akarod!-vette lazán a dolgot.

-Nem csak az életed lesz más,amióta megkaptad a lehetőséget azóta egyre nagyképűbb és beképzeltebb vagy!-fakadtam ki.
-Hjajj ne sajnáltasd már itt magad.Azt mondtad vége,akkor meg mire vársz?Húzz el innen.-ordibált velem az utca kellős közepén.
Ezt nem így akartam,nem így akartam,hogy vége legyen,sőt egyáltalán nem akartam,hogy vége legyen,de ezt láttam a legjobbnak.Fogtam magam visszamentem a kollégiumba és mivel csütörtök van összepakoltam holmijaimat és lefeküdtem aludni,természetesen könnyek között.

Reggel felhívtam apát,hogy jöjjön értem és a létező összes ruhámat összepakoltam,amit bevittem a koleszba amikor beköltöztem.Apa meg is érkezett. 
-Kicsim add a bőröndöd. 
-Tessék.-nyújtottam oda az elsőt,majd a kisebb táskámat és másik táskát. 
-Az összes ruhád koszos?-kérdezte értetlen fejjel. 
-Nem.Kiköltözök! 
Nem mondott semmit,csak lecsukta a csomagtartót,beszállt a kocsiba és már indultunk is haza. 

                                                                     ~ 2012.June 28. ~

Megkezdődött a nyári gyakorlatom,pincérnek tanulok és a tőlünk 20 percre lévő étteremben dolgozok már majdnem egy hónapja.Mindenkivel megismerkedtem,a főnök és a többiek is nagyon rendesek velem,segítőkészek.Megismerkedtem a szakácsokkal és szakács tanulókkal is,ők is nagyon kedvesek.Mellesleg van egy fiú -szőke haj,kék szem- aki annyira ismerős valahonnan,mint ha már láttam volna valahol,de nem emlékszem hol.

Nagyon jól összeismerkedtünk,rendes,kedves srác,szeret szörfözni és Cody Simpson a neve.A mai nap hamar eltelt,hazamentem,s beszélgetni kezdtem Nickkel. 
-Nick,ugye te is szörfözni jársz? 
-Igen,mert? 
-Nem ismersz egy Cody Simpson nevű srácot? 
-Viccelsz?Persze,hogy ismerem,legjobb szörfös haverom,ja és persze példaképem.Nagyom jól nyomja a srác!De te honnan ismered?-kérdezte Nick. 
-Ja semmi különös,csak ott dolgozik ahol én és beszélgettünk egy kicsit,akkor mondta,hogy szörfözik. 
-Aha.Még valami? 
-Nincs. 
-Akkor most hagyj játszani!Pááá. 
Milyen kedves egy testvérem van,annyira szeretem amikor ilyen undok.-ez csak szarkazmus volt-Igazából tényleg szeretem Nicket,de amikor ilyen furcsán kedves,azt gondolom,bár maradt volna aranyos kisgyerek,cuki pofival.


Ez lett volna a második rész,amint mondtam sok az idő ugrás és lehet lesz is még benne egy kevéske.Remélem azért tetszett a rész várom a kommenteket,2 komment után következő jön a rész!
                    Detti

Chapter One

~ 1 hónappal később ~ 

Reggel van ami azt jelenti,megint iskola.Nehezen,de sikerült kiszállnom ágyamból és most irány készülődni,fog mosás,pici smink,ruha már kész is vagyok ezek után pedig irány reggelizni.Táskámat a vállamra kaptam,s már indulhatunk is a suliba,ami a kollégiumtól kb. 5 perc séta.Boldogan sétáltam be a terembe,ahol barát nőm már a helyünkön ülve várt rám.

-Szia,végre már!-fogadott nagy örömmel.

-Szia.-értelmetlen fejet vágtam,s közben adtam arcára 3 puszit.

-Hétvégén lesz nálunk egy kis sütögetés a kertben és szeretném,ha te is eljönnél!

-Nem is tudom,nem szeretem az ilyen partikat.

-Naaa..muszáj el jönnöd!-biggyesztette le ajkait.

-Miért is?-kérdeztem nevetve.

-Ott lesz Justin is,gyere már.-nyaggatott tovább.

-Mi közöm van nekem ahhoz,hogy ő is ott lesz?-váltottam komoly arcra.

-Látom milyen jól el vagytok.

Ekkor Istennek hála,megszólalt a csengő és nem kellett válaszolnom barát nőm hülye feltételezéseire.Megkezdődtek az órák és ahogy gondoltam ez a nap is elég unalmasan telt el,de valahogy a nap vége fele kezdtem egyre rosszabbul érezni magam,hányinger,láz stb.Telefonomat előkaptam zsebemből és telefonáltam az én egyetlen drága apukámnak,aki azonnal autóba ült és jött is értem.Nem tudom mitől van ez,és ráadásul még csak hétfő van így nem bírtam volna ki az egész hetet.Megérkezett az autó,beszálltam és irány az orvos.Megvizsgált,de azt mondta nincs súlyosabb betegség,felírt pár gyógyszert,odaadta az egész heti igazolást és már indultunk is haza.

Felmentem szobámba,bebújtam puha ágyamba,bevettem a gyógyszereket,s aludni próbáltam ami szerencsére össze is jött.

~ Pár nappal később ~

Péntek délután van és már eluntam az életemet is itthon,de még mindig beteg vagyok,már annyira nem vagyok rosszul,már nincs hányingerem,csak hőemelkedésem van.Fel kell hívnom Caitlint,hogy ne várjon a partira,mert nem megyek és amit kigondoltam meg is tettem.Elővettem laptopom és megnéztem pár közösségi oldalt,meg zenét hallgattam azért,hogy ne unatkozzak.Késő este anya lépett be a szobámba egy finom meleg levessel és egy pohár narancslével a tálcán,apró puszit nyomott homlokomra,majd kiment a szobából.

~ Másnap ~

Már biztos javában folyik a sütögetős parti Caitlinnél,s talán ha nem betegedtem volna meg el is mentem volna,de nem így lett.Unatkoztam,így elővettem laptopom és az egyik tinik által kedvelt közösségi oldalt kezdtem böngészni:"ő+ő kapcsolatban állnak,x+y szakítottak,k idézeteket osztogat meg,h+l meg lett jelölve g fényképén..." már ez is unalmas volt,majd megpillantottam egy képet amit barát nőm Caitlin osztott meg.

"A társaság egyik fele" 

Mindenki mosolyog,biztos jó a hangulat meg a társaság is és ahelyett,hogy én is ott lennék itthon tesz tönkre a betegség.Senki nem hívott fel,hogy jól vagyok-e,vagy egyáltalán élek-e még?!Nem sajnáltatom itt tovább magam,lementem a nappaliba,ahol drága öcsém Nick épp ps4-el játszott.

-Beszállsz?-kérdezte.

-Persze.-nevettem el magam.

Tudja,hogy imádok ps-ezni főleg vele,mert akárhányszor játszani kezdünk mindig én győzök.Miután meguntuk a játékot elkezdtünk filmezni,kiválasztottam egy nagyon ijesztő horror filmet,amit még én is itt-ott szememet takarva néztem végig.Már hajnali 1 óra van és még mindig nem tudok aludni,csak bámulom a plafont,nem mint ha segítene valamit.Lementem a konyhába egy pohár narancs juiceért,fogtam egy tál popcornt és leültem a tv elé megnézni még egy filmet,majd amikor már kellően fáradtnak éreztem magam kikapcsoltam a készüléket,felmentem szobámba,s nyugovóra tértem.Reggel,pontosabban délelőtt arra ébredtem,hogy valami borzasztó rosszat álmodtam,valaki üldözött,mindenhova követett,elővette fegyverét én kiáltottam egyet,majd lőtt.Heves szívveréssel ültem fel ágyamon,apa rohant be a szobámba úgy,hogy az ajtót majdnem kitépte helyéből. 

-Minden rendben kicsim?-ült le ágyam szélére. 

-Igen,csak rosszat álmodtam.-mosolyogtam apura. 

Homlokon puszilt,majd kiment szobámból,én pedig elkezdtem összeszedni magam.Már sokkal jobban érzem magam,nincs lázam vagy hányingerem,s miután elkészültem gondoltam elmegyek egyet sétálni,egy ilyen virágos cica nadrágot és egy fehér ejtett vállú pólót vettem fel.

 

Irány a közeli park,ahol gyerekek milliói játszanak a szüleivel,vagy épp boldog párok sétáltatják kutyáikat,s az idősebb nénik és bácsik hatalmas szeretetet mutatva kézen fogva sétálnak,ami eléggé inspiráló módon hatnak rám,mert arra bíztat,ha egyszer szeretek valakit aki viszont szeret engem,tartsak ki mellette örökké.Mosolyogva figyeltem az eseményeket,s titokban mindent ami megtetszett,vagy épp inspirálónak találtam,megörökítettem mobilom kamerájával.Íme pár kép.

Az utolsó képet pedig haza felé igyekezve készítettem egy idős párról,akik annyira aranyosak volt így együtt,én pedig gondoltam megörökítem.

A nem megfelelő menetiránynak köszönhetően belebotlottam egy fiúba.Helyes volt,szeme kék,haja szőke,ami tökéletesen be volt állítva,teste nap barnított.Mosolya szinte csillogott,ajkai pedig csábítóak voltak.

-Ó ne haragudj!-mondtam.

-Ugyan semmi baj.-mosolygott,majd továbbállt és elment.

Be sem mutatkozott,hmm milyen udvarias Elizabeth te mindig jó pasikat szemelsz ki magadnak.A látottak alapján biztos sportol valamit,ami tuti egy olyan sport amiben a nap sokat éri őt.Talán megpróbálom megkeresni,vagy meg kérdezem Nicket,hát ha ismeri véletlen.

---------------

Ez lett volna az első rész,tudom nem izgalmas,de ezt nem is szántam annak.Megpróbálom a következő részt izgalmasabbra írni,ami lehet többé kevésbé fog sikerülni ezért elnézéseteket kérem.

Kommentelni ér!;)

Detti